Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 26 (112. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mozgóképről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3952 Az állam aktív szerepvállalását tehát nem lehet leegyszerűsítve filmfinanszírozási kérdésként kezelni. Az államnak aktívan támogatni kell a hazai gyártású filmeket, aktívan részt kell vennie az infrastruktúra fejlesztésében, és dinamikus, a körülmények változásaira reagáló kedvezményrendszert kell kidolgoznia, amely ösztönzőleg hat a filmiparba befektetni szándékozó hazai és külföldi cégekre. Ezek lehetnek e gy kidolgozandó nemzeti filmstratégia alapjai, amely stabil viszonyokat teremt a magyar filmgyártásban, és amely hosszú távon rendezi a filmszakma és a magyar filmművészet jövőjét. Természetesen a mozgóképről szóló törvényjavaslat számos olyan elemmel rend elkezik, amely ezen nemzeti filmstratégiába beilleszthető, és amelyet a magunk részéről - lévén, hogy ezt a filmes szakma is elfogadta - módosításokkal bár, de támogathatónak tartunk. Majd a részletes vitában és a beadott módosító indítványokban jelezzük r észleteiben, hogy tulajdonképpen milyen módosításokkal fogjuk elfogadni és tartjuk támogatandónak ezt a törvényjavaslatot. Én egyetlen egyet emelek ki ezekből, mert jellemzőnek is tartom ezt. A nemzeti filmiroda feladata lesz többek között, hogy a kiskorúa k egészséges szellemi és lelki fejlődésének védelme érdekében a Magyarországon forgalomba kerülő filmeket kategóriákba sorolja. A korhatár szerinti besorolásnál a törvényjavaslat nem tilt, hanem ajánl, és ezzel eleve biztosítja saját hatástalanságát. Olyan ez, mintha a kocsmai pult fölött tiltó tábla helyett ez a szöveg állna: kiskorúak számára alkohol fogyasztása nem ajánlott. Vajon ilyen naivan liberális szabályozás mellett a csapos megtagadhatná a megrendelt féldeci kitöltését a kiskorú vendégnek? A törv ényjavaslat által megfogalmazott ajánlásra hivatkozva a mozi jegyszedője sem utasíthatja ki a jó erkölcsöt sértő vagy a durva erőszaknak híveket toborzó filmekről a 12 éven aluli gyermeket. Vagy olyan önállótlannak és engedelmesnek tartja a jogalkotó a tiz enéveseket, hogy a filmeket minősítő ajánlásoktól teszik függővé, hogy mit néznek meg és mit nem? A legnevetségesebb azonban a 21. § (2) bekezdése, amely szinte toborozza a legifjabbakat a félelmet keltő vagy félreérthető filmeket vetítő mozik látogatására , amikor kimondja, hogy a második kategóriába sorolt filmek megtekintése “12 éven aluliak számára nagykorúak felügyelete mellett ajánlott”. Még némileg érthető lenne a törvényalkotók szándéka, ha ott állna a szövegben egy “csak” szócska, “csak nagykorúak f elügyelete mellett”, ennek azonban nyoma sincs a szövegben. Ez az ajánlás már megjelent a televíziók képernyőjén, és a jövőben a filmplakátokon is láthatjuk majd, ha a honatyák elfogadják a miniszter úr által benyújtott bölcs javaslatot. A törvé nyre hivatkozva még a pornográfiát vagy szélsőséges erőszakot tartalmazó filmekről sem utasíthatják ki a 12 aluli gyermeket. Igaz ugyan, hogy az ilyen filmeket a törvényalkotók csak felnőttek számára ajánlják, de minden állampolgárnak, így a gyermeknek is alanyi joga, hogy fütyüljön a törvény ajánlásaira. Mivel a törvénynek nincs bátorsága tiltani, úgy tűnik számomra, semmi értelme sincs a filmek kor szerinti besorolásának. Vagy pedig, ha a tisztelt Ház elfogadja a javaslatunkat, akkor talán mégiscsak lehet olyan szöveg szerinti megfogalmazás, amely minden bizonnyal a törvény megszövegezőinek szándékával is találkozni fog. (11.40) Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum tehát a mozgóképről szóló törvényjavaslatot módosításokkal ugyan, de elfogadhatónak tartja , azzal a megszorítással, hogy a törvény csupán egy kiindulási alap, amely továbbgondolkodásra késztet, és a törvényen túlmenően szükséges egy nemzeti filmstratégia kidolgozása, amely hosszú távon rendezi a magyar filmes szakma jövőjét. Végezetül pedig eng edjék meg, hogy néhány személyes szót is szóljak! Levente fiam egy évtizede dolgozik kaszkadőrként a filmes szakmában, így rajta keresztül volt alkalmam belelátni a magyar filmgyártás mások által talán ritkán érzékelhető küzdelmes, sokszor bizony keserves hétköznapjaiba. Ezeket a hétköznapokat az állandó létbizonytalanság és kiszolgáltatottság jellemezte és jellemzi ma is. Hogy létezik és még ma is világhírű a magyar filmgyártás, az nemcsak a kiváló, világhírű rendezőknek, operatőröknek, de azoknak a névtel en filmes szakmunkásoknak is
