Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 26 (112. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mozgóképről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3948 Az állami támoga tás, a születendő gazdasági jogszabályok, az iparág önfenntartó képességének biztosítását segítő intézkedések, kedvezmények rendszerbe foglalása, a megnövekedett források fogadásához és elköltésének európai mintára történő ellenőrzéséhez van szükség egy mo zgóképtörvény megalkotására. Ismert, hogy ezúttal olyan javaslat fekszik előttünk, amelyet nem egyszerűen egyeztettek az érintett szakmák képviselőivel, hanem a tervezet döntő részben magának a mozgóképszakmának az előkészítő munkájára, javaslatára épül. E nnek a törvényelőkészítő tevékenységnek szerves és igen lényeges eleme, hogy megfelelően sikerült kiegyensúlyozni a mozgóképszakmában jelen lévő különböző, egymással értelemszerűen szembenálló szempontokat, mint az alkotóművész kontra producer, a gyártó k ontra forgalmazó, a művészfilm kontra közönségfilm, a jelenlegi intézményen belüli kontinuitáspártiak, illetve a radikális reformerek közötti érdekellentéteket. Mert a mozgókép ügyében érdekeltek és elkötelezettek felismerték az elmúlt bő évtized után, hog y bizonyos értelemben létnemlét határához érkeztünk, s a mostani pillanat, a mai kormánypártok és a kormányprogram álláspontja alkalmasak arra, hogy a szakmai konszenzus törvényhez vezessen, vagyis megteremtődjenek a magyar mozgókép hosszú távú működéséne k törvényes garanciái. A cél az, hogy az állam vonuljon ki az osztogató szerepkörből, s tegye az eddigieknél egyértelműbbé a mozgóképszakma által irányított Magyar Mozgókép Közalapítvány domináns, illetve a további két közalapítvány, valamint az ORTT melle tt működő, szintén szakmai testület pénzosztó szerepét. Ezúttal ugyanis a kormány - szemben az előzővel - nem kíván önmagának, illetve felkent képviselőinek beleszólást a művészeti kérdésekbe, így például egyetlen politikai államtitkár sem tart igényt arra , hogy pénzosztó hatalmával alkotótársként jelenjen meg egy stáblistán. Amikor a magántőke bevonásának lehetőségeiről beszélünk, látni kell, hogy a hazainál jóval nagyobb összegekkel operáló és - nevezzük így - piacosodottabb körülmények között működő film iparokban sem a hozamelvárásra építő befektetői attitűd dominál, hanem az adómegtakarítást előtérbe helyező. Ezzel a realitással számolva az állam indirekt szerepet vállal a javaslat szerint azzal, hogy a magyar film magánforrásokból történő támogatását ad ókedvezményekkel ösztönzi. Kiemelkedő jelentőségű eleme a tervezetnek - szemben más, itt fölszólaló kollégáimmal, az előttem felszólalóval, én úgy vélem, hogy kiemelkedő jelentősége a tervezetnek , hogy hatálya a filmgyártás mellett kiterjed igenis elég r észletesen a forgalmazásra, a terjesztésre, valamint a filmjogok, az archiválás és a kópiavédelem rendelkezésére is. A törvény tehát nem filmművészetet vagy filmgyártást, hanem a filmipart támogatja, szabályozza. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a törv ény hatályát nem pusztán a tevékenység oldaláról kell megközelíteni. A megoldást egy regisztrációs rendszer felállítása és folyamatos üzemeltetése biztosítja, amelybe egyfelől a produkciók, másfelől a produkciókban részt vevő gazdasági társulások, magánsze mélyek kerülnek be. A közpénzek felhasználása szempontjából garanciát jelent, hogy csak regisztrált igénylő részére nyújtható támogatás, így a támogatást nyújtó minden esetben ellenőrizni képes a felhasználást. A tervezet célja, hogy a közpénzekből eredő t ámogatás csak nyilvános, előre meghirdetett pályázati feltételek alapján legyen elosztható, megkülönböztetve a tervezetben részletesebben szabályozott normatív, illetve a szelektív támogatást. A közpénzek felhasználása indokolja, hogy ne alacsonyabb szintű jogszabályok, például egy miniszteri rendelet, hanem maga a törvény rögzítse a támogatásokra vonatkozó fő szabályokat. (11.20) Az európai jogharmonizációs követelmények annak biztosítását érték el, hogy a támogatások meghatározott ré sze Magyarországon kívül más európai uniós tagállamokban legyen felhasználható. Mivel azonban a törvényalkotó hangsúlyozott célja a hazai filmszakma mint iparág támogatása, ezért kívánatos volt és rögzítésre került főszabályként, hogy a támogatások döntő r észét itthon kell felhasználni, ami alól kivételes esetben felmentés adható.
