Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 25 (111. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter:
3809 embert bocsátanak el karácsonyi ajándékképpen a közszolgálatból és további 3050 ezer ember számíthat hasonló sorsra a most elfogadandó szocialista költségvetésnek köszönhetően. Elbocsátanak, de hogyan is? A közszolgálati szakszervezetek vezetője itt a parlamentben fogalmazott úgy, hogy a mostani leépítés előkészítetlen, szakszerűtlen, indokolatlan és embertelen. És jogosan méltatlankodnak a szocialisták által rútul becsapott szakszervezetek, hisz a társadalmi párbeszéd megújítása jegyébe n olyannyira semmibe vették őket, hogy a leépítésekről ők maguk is a sajtóból értesültek. Miféle előrelátás az, amikor a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal? A Medgyessykormány először felduzzasztotta a közszolgálatot - természetesen saját klienseivel , most meg elbocsátanak nyelveket beszélő, évtizedek óta a közigazgatásban dolgozó embereket csak azért, mert kellett a hely a szocialista pártkatonáknak, csak azért, mert voltak olyanok, akik esküjükhöz híven együttműködtek az előző kormánnyal is. Ez lenne a szakszerűség? Ez lenne a megújult társadalmi párbeszéd, amikor fantom egyeztető fórumokat hoznak létre, ahol érdemben nem egyeztetnek, csak kijelentenek, közölnek, újsághírré lett döntéseket ismertetnek? Szakszerűség fűnyírószerűen kirúgni boldogboldog talant? Leépíteni, mondjuk, a munkaügyi felügyeletnél, ahol alig négyszáz felügyelő jut nyolcszázezer vállalkozásra? Nemrégiben még velük riogatták a megrettent kényszervállalkozókat. Elbocsátani munkatársak százait a foglalkoztatási szolgálatoknál, amikor éppen önök, szocialisták szaporítják a munkájukat? Hisz a közszolgálaton túl az állami vállalatoknál is jelentős létszámleépítésekre készülnek; MÁV, posta, honvédelem. Soroljam tovább? És persze embertelen is az eljárás, amikor négyesével berendelik az em bereket, és személyre szóló indoklás nélkül közlik velük, hogy el vannak bocsátva. Most hétezer család, jövőre további tízezrek érthetik meg, mit jelent a szocialista jóléti rendszerváltás. Több pénzt is ígértek a szocialisták. Ma már látjuk, hogy ócsítva persze, ami annyit tesz, hogy kevesebbet ér a pénz, hisz az elmúlt évek kedvező irányával szemben immár nem csökken, hanem ismét nő az infláció. S persze úgy, hogy a több nem is több, hisz ha így megy tovább, a jövő évi bér reálértéken még annyit sem ér ma jd, mint az idén. Így látják ezt az önöket korábban támogató és cserébe becsapott szakszervezetek is. Tegnap Ózdon tartottak figyelmeztető sztrájkot, ma azt halljuk, hogy a GanzMÁVAGban alakult sztrájkbizottság, s tíz év óta először a közszféra egészét á tfogó sztrájkkészültségben állapodtak meg a közszféra érdekképviseleti szervezetei. De szervezkednek az orvosok, a közlekedésben dolgozók is. Mondjam tovább? Szocialista jóléti rendszerváltozás - itt tartunk. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az elle nzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kormány nevében Burány Sándor miniszter úr válaszol az elhangzottakra. BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtá rsaim! Nem véletlenül tartja a mondás, hogy a boldogság titka a rövid memória. Az előző hozzászólásból az tetszett ki, hogy ellenzéki képviselőtársaink egy részének rövid a memóriája, és ez okozza a mai örömüket. Szeretném a hozzászólásban elhangzott néhán y ténnyel, pontosabban: néhány véleménnyel ellentétben ismertetni azokat a tényeket, amelyekről talán nem lehet eleget beszélni itt, a tisztelt Ház falai között sem. Kezdjük először is a tagadhatatlanul kedvezőtlen jelenségekkel, hiszen - legalábbis reméle m - sem ellenzéki, sem kormánypárti képviselők, sem miniszterek nem örülnek annak, ha munkahelyek szűnnek meg egy országban, ha embereket bocsátanak el a gazdaságban tapasztalható bármilyen rendellenesség miatt. A tények ugyanakkor azt mutatják, hölgyeim é s uraim, hogy a gyárbezárások nem mutatnak számszerűen különösebb változást, mondjuk, a Fideszkormányzás első teljes évének az adataihoz képest. Ez bizony elég nagy szám volt 1999ben, meghaladta a 30 ezer főt az akkor leépített emberek száma, és azt kell mondanom, hogy minden bizonnyal ebben az évben is hasonló
