Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 24 (110. szám) - A regisztrációs adóról szóló törvényjavaslat részletes vitája - Az Országos Rádió és Televízió Testület 2004. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz):
3798 az ominózus 2002es kormányhatározatban, júniusi kormányhatároz atban még az üzemben tartási díj teljes egészét kívánta volna átvállalni úgymond, de aztán később csodák csodájára ezt az összeget jelentősen csökkentette, és csak azt a részét teszi be a médiafinanszírozásba, amit a jogkövető, a fizetést vállaló állampolg árok korábban befizettek. (22.00) Tehát azokat jutalmazta, akik korábban nem voltak hajlandók fizetni az adó jellegű üzemben tartási díjat, és csak a csökkentett mértékű forrást hajlandó befizetni a közmédiumok bevételi kasszájába. Törvénytelen ez a finans zírozási mód, hiszen gazdasági függőséget okoz a közmédiumoknak és a médiahatóságnak is természetesen. Minden egyes forintot, ami bekerül a közmédiumok finanszírozásába, a kormánytöbbség, a parlamenti többség dönti el, semmiféle automatizmus nincs benne. I lyen értelemben sikerült a politikai függőséget is megteremteni, és valamennyi közmédium sorsa, illetve a hatóság sorsa a kormány kegyeitől függ. Ez alkotmányellenes. Van több alkotmánybírósági határozat is, ami ezt nem tenné lehetővé, de így az Európai Un ióban sem fogunk dicséretet kapni, sőt kíváncsi leszek arra a jelentésre, amit majd a kormány jövőre írni fog, hiszen az Európai Unió pontosan előírja, hogy a finanszírozásnak a feladatokkal arányosnak kell lennie, és olyan módszerrel kell finanszírozni a közmédiumokat, hogy ne függjenek a költségvetéstől se közvetlen, se közvetett formában. Egyik feltételnek sem felel meg a jelenlegi rendszer. Mi szerettük volna az üzemben tartási díj átvállalása után törvényi keretekben rendezni a kérdést, hiszen nem az a kérdés tulajdonképpen, hogy most az állampolgárokkal fizettetike az üzemben tartási díjat, vagy a költségvetésből fizetjüke a közmédiumokhoz a szükséges támogatást, ez egy döntés kérdése. Erről persze nem kérdezett meg senkit a kormány, illetve a kormán yzati többség annak idején. A kormányon belül vagy a kormánypártokon belül nyilván volt erről vita, hiszen az egyik SZDSZes kurátor mondta azt, hogy ez nem volt egy igazán okos cselekedet. Mi ezt nem is vitatjuk, hogy okos, nem okos; az a probléma, hogy t örvénytelen helyzetet eredményezett. Benyújtott akkor az ORTT egy javaslatot, hogy hogyan lehetne megfelelő módon szabályozni a jövőben a médiafinanszírozást, ezt a kormánypártok elutasították. Benyújtottuk mi is, természetesen ezt zsigerből elutasították a kormánypártok. Majd próbáltak valami olyasmit elénk terjeszteni, ami ezt a törvénytelen rendszert rögzítette volna, és arra próbáltak bennünket ösztönözni, hogy ehhez adjuk a támogatásunkat. Na, mi ehhez nem fogjuk a támogatásunkat adni. Csak a magyar al kotmánynak és az európai uniós ajánlásoknak megfelelő módszert kívánunk a jövőben is támogatni. A médiatörvény korlátozza, illetőleg pontosan szabályozza az ORTT bevételeinek a mérlegét. Tavaly 400 millióval adtak önök kevesebbet az ORTTnek. Akkor, tavaly Szabó úr azt mondta itt, a vita során, hogy a bevételi főösszegek nem lesznek elegendőek a médiahatóság megnövekedett igényeinek megfelelő feladatának ellátására. Igaza volt, nem volt elég ez az összeg, mindenki tudta akkor is. Ezért az ORTT átcsoportosít ott a műsorszolgáltatási alaptól forrásokat. Ennek a következménye az lett, hogy különféle pályázatokat nem tudtak kiírni, a hálózatfejlesztés hátrányt szenvedett, és más olyan kötelezettségek hátrányba kerültek, amelyeket az ORTTnek el kellett volna látn ia. Jól látható, hogy most is csak akkor tudja az ORTT a költségvetését egyensúlyban tartani, ha egy könyvelési misztikával egyszerűen megint át fog csoportosítani, és megint a műsorszolgáltatási alap lesz a károsult. A mostani kimutatásból már jól látszik , hogy a műsorszolgáltatási alapnál 925 millió forint hiány van. A hiányt nem lehet elosztani. A megoldás csak az lenne, ha olyan médiafinanszírozási rendszert alakítanánk ki, amelyben a közmédiumok is megfelelő mértékben jutnának támogatáshoz, és a médiah atóság sem lenne kiszolgáltatva a kormánynak, a kormányzati többségnek. Jól látható, hogy az ORTTvel szemben is a költségvetés egy politikai nyomásgyakorlást alkalmaz, és feltehetőleg ennek az a célja, hogy az ORTTt, azaz a médiahatóságot gyengítsék, hol ott az európai uniós tendenciák ezzel ellentétesek, és az országjelentésekben korábban már utaltak is arra, hogy Magyarországon a hatóságot erősíteni kellene. Ezzel szemben a Miniszterelnöki Hivatal
