Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 24 (110. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3791 magunkat, mert az ilyen koherencia aztán kísérhet bennünket vagy a törvény alkalmazóit a későbbiekben. A harmadik módosítóm az Állami Számvevőszék szerepével kapcsolatos, erről ugyancsak említést tettem már a bizottsági kisebbségi j elentésemben, amikor nagyon határozottan szükségesnek érzem leírni és kifejezni a törvényben, a módosított törvényben, hogy mi az ÁSZ szerepe. Valóban minden, ami az ügyvezetés és az intézmény, tehát a jogi személy, a részvénytársaság, a Magyar Nemzeti Ban kra vonatkozik, kivéve azok a következmények, amelyek a monetáris politikából folynak; tehát ott lehet veszteség, nyereség, abba nem szól bele az ÁSZ. De ha veszteség, nyereség van azért, mert téves döntést hoz valaki valamilyen tevékenység kapcsán, példáu l az épület renoválása kapcsán vagy a személyzeti fizetés vagy biztosítások kapcsán, igen, azt szeretnénk hallani az ÁSZtól, és tudom, hogy halljuk is. Tisztelt Országgyűlés! Ahelyett, hogy ezeket tovább részletezném, pedig szeretném, engedtessék meg, hog y beleillesszem ezeket a mondanivalóimat abba a nagyobb képbe, hogy ami itt most történik - vagyunk itt jó tízen, húszan , az olyan fontos, hogy attól tartok, hogy nem is tudjuk. Hogy mi történik a magyar gazdasággal, abban jelentős tényező a pénz és a pé nzpolitika, és hogy az hogyan áll össze az ország, a nemzetgazdaság különböző más vetületével, azt figyelik. Nem azért fontos, mert mi kijelentjük, de sokkal többen figyelik, tessék elhinni, mint gondoljuk. Többen figyelik, mint azt, amikor - most megint n em szeretnék összehasonlítást tenni - erről meg arról meg amarról törvénykezünk, mert hiszen az a dolgunk, törvényeket alkotunk, de van árnyalt jelentősége egyik vagy másik törvénynek. Ezt nagyon sokan figyelik, hogy mit szól, de még mit is gondol a magyar törvényalkotó a pénzről. Most a monetáris politikai oldalát vizsgáljuk, mert hiszen az a feladatunk, az a törvényjavaslat. Jó volna - hogy mondjam, hogy ne értetődjek félre, de azért mégis kimondjam, amit szándékozom , tisztelt Országgyűlés, a monetáris politika és a fiskális politika együtthatása és egymásra hatása kicsit más, mint az elmúlt két óra során ezt egymás szemére hánytuk vagy egymásnak emlegettük. Igenis, a kettő nagyon összefügg, pénzről szól. A fiskális politika a kormány bevételei és kiadás ai, tehát az adózás és a kormányzás kapcsán a kiadások. Pénzt költ el a kormány, amit a monetáris politika szabályoz. Hogyan szabályoz? Hogy mennyi legyen, több vagy kevesebb. S azt hogy szabályozza? Az elsődleges szabályozó a pénz ára, tehát a kamatláb, é s aztán tovább, most nem kívánok belemenni. Azonban azt ne hányjuk, igen tisztelt Országgyűlés, egymás szemére, és ne hányjuk a fiskális politika csinálói szemére és a monetáris politika csinálói szemére, hogy egymást nézik, és kommentálják egymás dolgát! Valaki itt ismételten hivatkozott a szakirodalomra, engedtessék meg, hogy tegyem ezt én is, annál is inkább, mert annak részese vagyok. Igen, a szakirodalom tele van azzal, hogy hogyan kommentálják egymást, különösképpen a monetáris politika csinálója, teh át a központi banknak mondanivalója van a költségvetést illetőleg. Ha meg tetszik nézni a nemzetközi lapokat vagy különböző forrásokat, kiderül, hogy minden másnap idézik a nagy újságok és a kis újságok, hogy Alen Grinspen - van egy olyan ország, az Egyesü lt Államok ÉszakAmerikában, ahol a monetáris politika elnöke ez a gentleman, akinek a nevét említettem - mit mond a fiskális politikáról. (21.30) Most ne tessék félreérteni, én egy pillanatig sem szeretném azt tanácsolni, hogy kopírozzunk le egy országot, akár azt az országot vagy mást, de ezt általánosíthatjuk, ez történik szerte Európában, azokban az országokban, amelyek már tagok, és azokban, amelyek aspirálnak a tagságra. Egyszerűen jó volna tudni azt, vagy jó volna emlékezni arra, hogy amikor túlkölte kezik a gazdaság valamelyik ágazata, akkor arra a pénzre szükség van. Az elképzelhető, hogy a magánszektor költekezik túl, mert a fogyasztóknak olyan nagy étvágyuk van, hogy mindenki refrigeratort vesz, mindenki háromemeletes palotát épít, és akkor nagy le sz a kereslet, az inflációt az hajtja. De ha a
