Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 24 (110. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
3786 Köszönöm a szót, elnök urak. Tisztelt Képviselőtársaim! Határozottan szeretném visszautasítani azt a fajta minősítést, hogy az ellenzék riogat, vagy hogy az ellenzék valamilyen formában is hisztériát kelt. Az t hiszem, egyetlenegy olyan megnyilatkozás nem történt most a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény vitája kapcsán, amelyet rosszindulat nélkül lehetne ebbe a kategóriába sorolni. Annak, hogy szögletesebben, markánsabban vagy hegyesebben fogalmazunk meg egy es kérdéseket, elsősorban az az oka, hogy kiki más szemszögből ítél, más szakmai tartalommal rendelkezik, és az emberi alkata is más, ennek megfelelően vehemensebben vagy kevésbé vehemensen nyilatkozik. Azt is szeretném jelezni, hogy komoly igazságtartalm a van annak, amit Font Sándor említett. Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, hogy az euró/forint árfolyam azért a nyár folyamán is volt ott, ahol most van. Abban igaza van, hogy nem ment vissza addig a bizonyos kétszázharmincegynéhány forintos maximumér tékig, hanem valahol a júniusi árfolyam körüliig nyúlt vissza, hiszen emlékeim szerint akkor is körülbelül ugyanitt voltunk. Arra is szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét - hangsúlyozni szeretném, hogy magam is az exportvezérelt gazdaságpo litika híve vagyok, nehogy valaki félreértse, amit mondani szeretnék , hogy a közgazdász szakirodalomban közölt publikációk alapján az árfolyamképzés körüli vitában igen komoly szakmai tekintélyek szólaltak meg a forint felértékelése mellett. Többek közöt t azt mondták, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás során a technológiai váltást pontosan a forint felértékelése szolgálja, hiszen akkor jut olcsóbban hozzá a modern technológiához. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen, elnök úr, innen igyekszem folytatni, mert még van néhány gondolatom. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Azt hiszem, Szájer alelnök úrnak igaza volt abban, hogy nagyon hasonlít egy politikai vitanaphoz ennek a törvénymódosításnak a vitája az á rfolyampolitikáról és hasonlókról. Megadom a szót Göndör Istvánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Domokos képviselő úr, engem akkor is sértett már, amikor az autóutakról, autópályákról szóló törvénynél ezt elmondta. Akkor ügyrendileg akartam szólni, de most már nem tudom megállni. Képviselő úr, akkor is meggyőződhetett arról, hogy a szocialista frakcióból itt lévő képviselők fel voltak készülve a törvényből, készek voltunk minden egyes paragrafusról vitát folytatni. Nem véletlenül mondtuk el, hogy az egyes paragrafusoknak nemcsak az első mondatait kell elolvasni, hanem a végét is, és mi tudunk olyan tömören fogalmazni, hogy ezt két percben is el tudjuk mondan i. (Dr. Horváth János: A múltkor is kilenc órát vártam, hogy el tudjam mondani a felszólalásomat.) Kedves Horváth képviselő úr, ha kell, pillanatokon belül tudom tájékoztatni arról, hogy önök több mint 30 százalékkal több kétpercest tetszettek elmondani ab ban a vitában, mint mi, és közben Domokos úr minket bírált. Szóval ennyit a korrektségről, képviselőtársaim! De hadd térjek vissza az inflációhoz! Ott folytatom, ahol Latorcai képviselő úr abbahagyta. Képviselő urak, közgazdaságilag, és nem Járai Zsigmond az első jegybankelnök, aki azt mondta, hogy az inflációban a várakozás az egyik legnagyobb ellenfél. Tessék belegondolni, hogy mikor nyilatkozott Járai Zsigmond jegybankelnök az inflációról: a költségvetés benyújtását követő pillanatokban. Tehát nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ennek bizony lehetett valamilyen politikai szándéka. Most nem akarom az időt ezzel lopni, mert önök is tudják, mi mindenre hathatott volna ez az infláció, a nyugdíjaktól kezdve minden másra. Azt gondolom tehát, nem jó az, ha a jegybank elnök élen jár abban, hogy megpróbál versenyre kelni, és minél nagyobb inflációs várakozást gerjeszteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen, elnök úr.
