Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 24 (110. szám) - A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - FONT SÁNDOR (MDF):
3767 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat igyekszik átvenni az EUban használatos vámjogszabályt mint a közösségi jogot. Nagy általánosságban megfelel az uniós elvárásoknak, azonban mindazokat a kér déseket, amelyek nem egyértelműen szabályozottak az 1995. évi C. törvényben, változatlanul hagyja. A korábbi és a mostani tervezet szubjektív cselekedeteket enged meg a vámhatóságnak. Az eljáró vagy a vizsgáló szabad akaratából határozza meg a munka ütemét , a követendő eljárást és az ügyféllel szembeni magatartást. Véleményünk szerint ez nem megengedhető, könnyen vezethet korrupcióhoz. A kormány az előterjesztéssel nem hazudtolja meg saját magát, mert egyetlen olyan szakasz sincs a tervezetben, amely a magy ar érdekeket képviselné, változatlanul nem foglal állást és nem határozza meg a közreműködők státusát és azok jogait vagy kötelezettségeit, nem rendelkezik az átmeneti időben az ügynökségek, illetve a vámudvarok 2004. május 1jétől való kötelező átalakulás áról. Nem határozza meg, hogy melyikből lesz vámudvar Ies vagy vámudvar IIes. Nem rendelkezik a jelenlegi ügynökségek és a vám közötti szerződésekről, ami a tevékenységi engedélyek gyakorlását jelenti, azonban a vállalkozók és a vám- és pénzügyőrség, val amint a vámhivatalok üzemeltetését biztosító magáncégek között polgári jogi szerződés van, aminek a lejárta nem 2004. május 1., hanem sok esetben 2006, de mindenképpen eltérő időpont 2004. május 1jétől. A vállalkozások és a vám közötti szerződések határid ő előtti felbontása - miután az határozott időre kötött - komoly fizetési kötelezettségeket és elmaradt hasznot jelenthet, ami pedig pereket fog majd eredményezni. A tervezet nem rendelkezik a szolgálati helyek fenntartásának költségeiről, illetve azt a ma gánszférára hárítja. (19.40) Alapvető hibákat tartalmaz a tervezet, mint például a 11. § a határátkelőhelyek üzemeltetőire vonatkozóan. A 11. § kötelezi a határátkelőhelyek üzemeltetőjét arra, hogy a vám- és pénzügyőrség részére köteles megadni mindent, és gondoskodni az alkalmazottak munkakörülményeinek biztosításáról a szolgálat ellátására. Ez érthetetlen, és a jogalkotó fogalomzavarban szenved, mert a határátkelő határon és nem határon, de mindenhol a Magyar Köztársaság tulajdona. Ezeken a területeken ma gáncégek esetleg külön engedéllyel területet bérelhetnek, de tulajdonuk ugyanakkor nem lehet. A jelenlegi gyakorlatot akarja folytatni a jogalkotó, azaz vállalkozásokkal akarja biztosítani a vám- és pénzügyőrség munkájához szükséges számítástechnikai beren dezéseket és az irodák berendezéseit. Jelenleg ez egy ingyenes eszközátadás, ami az áfatörvény és adótörvények kijátszását jelenti. Számtalan esetben vizsgálta az APEH ezeket, és az eszközöket átadókkal szemben eljárást kezdeményeztek. Komoly szakmai hibák at tartalmaz a 19. §, mert a tranzitegyezményben meghatározott okmányokat nem tartalmazza, nem foglalkozik például a számlanyilatkozat lehetőségével és annak formáival, preferenciális országokból származó áruknál a konzuli igazolással, az okmányok kitöltés ét a vámhatóság hatáskörébe utalja, mint például az EUI. okmányt, amit szintén nem említ. Ha a származási szabályok szabályozását végrehajtási utasításra bízza, akkor miért kell félmunkát végezni ebben az esetben is? A 22. §ban az átmeneti megőrzési rakt ározás szabályozása nem megfelelő, mert ebből kizárja a vámudvarokat üzemeltetőket. A fuvarozóknak és a szállítmányozóknak ritkán van átmeneti megőrzési raktára, arról nem is beszélve, hogy a jogszabály a címzett, a vámudvar tulajdonosa, telephelye szerint illetékes vámhivatal hatáskörébe utalja az átmeneti raktár engedélyezését. Ha valamilyen okmányhiány miatt, mondjuk, a nagylaki vámhivatal átmeneti raktározást rendel el szombathelyi illetőségű cégtulajdonnal kapcsolatban, akkor e szerint a szabályozás sz erint ezt nem rendelheti el. Az illetékesség, az elrendelő vámhivatal és az ügyfél területileg illetékes vámhivatala ugyanis ez esetben nem azonos.
