Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Harrach Péter): - VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
3665 Nos, a váci barokk főtér átalakítására elkészült pályázat benyújtása kapcsán pontosan ennek a nyilvánosságnak a hiányát sérelmezik a civil szervez etek és állampolgárok egyaránt, aggodalmukat kifejezve a főtér barokk arculatának durva megváltoztatása miatt. Bár a városvezetés váltig állítja, hogy a pályázat benyújtásához szükséges szakmai és lakossági fórumok megtartásával ők eleget tettek a helyben elvárható demokratikus játékszabályoknak, most azonban mégis az a vád éri őket több irányból is, hogy a lakosság feje fölött döntöttek, nem tájékoztatták kellőképpen és elegendő formában a nyilvánosságot, nem kérték ki a szakmai és civil szervezetek vélemé nyét. A legfőbb érv azonban a lakosság részéről az, hogy a szocialista városvezetés nem biztosította számukra egy ilyen horderejű kérdés eldöntésében az elvárható alternatívák közti választási lehetőséget. Nem tudják, hogy a főtér átalakítására kiírt tervp ályázat során hány pályázó kapott egyáltalán felkérést, és azok felé milyen elvárásokat fogalmaztak meg a kiírók. Nem tudják továbbá, hogy ha voltak ilyen jellegű elvárások, akkor azok milyen módon lettek egyeztetve a város polgáraival. Arról sem lehetett semmit tudni, hogy kik, hol és vajon milyen szempontok szerint döntöttek a beérkezett tervpályázatok közül. Az összes szakmai és civil fórum, a városfejlesztési bizottság, a lakossági közmeghallgatás és a képviselőtestület elé így már csak ez az egy elfog adott terv kerülhetett, amellyel kapcsolatban elmondhatták a szubjektív véleményüket a szakértők, a politikusok és az állampolgárok egyaránt. Ilyen előzmények után a felkorbácsolt közhangulatot csak tovább gerjesztette, hogy a városvezetés és láthatatlan s zakmai bizottsága által elfogadott főtérátalakítási terv a lakosság széles körű szembenállásába, egyes civil szervezetek tiltakozásába ütközött. Nem változtatott a közhangulaton már az sem, hogy az elmúlt héten egy látszat közvéleménykutatás keretében a lakosság szavazhatott az elkészült tervvel kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy a végleges pályázat benyújtási határideje november 7e volt, a szavazatokat gyűjtő urnák zárásának a napja pedig november 4e, az emberek joggal érezhették úgy, hogy megint a b olondját járatták velük. Senki sem gondolta már komolyan, hogy a véleményével befolyásolhatja a benyújtandó pályázat sorsát vagy az abban foglalt programelemeket. Összességében tehát megállapítható, hogy bizony a szocialista városvezetők mulasztások egész sorát követték el a pályázat előkészítése során. S azt ugyan még jósolni sem lehet, hogy mindezek tükrében a város lakói hogyan fognak majd viszonyulni régiúj főterükhöz, de az bizonyosan tudható, hogy mi a véleményük most az ügy kapcsán a jelenlegi város vezetésről. Noha a történetnek még ezzel koránt sincs itt vége, máris többen megállapították, hogy az egész hercehurca egyvalamire mégiscsak jó volt. Ha másra nem, arra biztosan, hogy mára mindenki számára világossá vált, mit is jelent a polgármester úr vá lasztási programjában meghirdetett “Vác reneszánszáért” kifejezés. A benyújtott pályázattal ugyanis sikerült elénk varázsolnia a váci barokk főtér szocialista reneszánszának egy modern vízióját. És ha már ezt egyre többen érzik így, akkor senki se csodálko zzék azon, hogy a pályázat esetleges sikere viszont egyre kevesebbekből fog majd felhőtlen örömöt kiváltani. A magam részéről ezt nagyon sajnálom. Kár érte. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megkérdezem, hogy a kormány nevéb en kíváne valaki válaszolni. Államtitkár úr, öné a szó. VASS LAJOS , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára : Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelettel köszönöm a kérdést. Nem nagyon jól, de ismerem ezt a csodálatos barokk fő teret, amely a Március 15. nevet viseli. Különösen jólesik képviselő úr aggódása - ezt őszintén mondom , hiszen ha jól tudom, önkormányzati képviselőként is teszi ezt.
