Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3659 elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a fair play, a nemes küzdelem szabályaira. Tisztel t Képviselőtársaim! Azért tartom SzentGyörgyi Albert szavait adekvátnak a mostani törvényjavaslat vitájához, mert véleményem, hogy néhány lépést ezen a cambridgei úton tesz előre ez a javaslat. Az előttünk fekvő előterjesztés ugyanis pontos keretet ad a hazai sportélet minőségi változásaihoz, illetve a hatályos és korábbi hatályos sporttörvények egyoldalúságát és túlszabályozottságát enyhíti, mégpedig jelentős mértékben enyhíti, amit gyakorlatilag egyedüli erényeként az ellenzék is elismer ennek a javasla tnak. (15.00) A sporttörvény módosításának szelleme véleményünk szerint jól illeszkedik abba a törvényalkotási folyamatba, melyben a beterjesztő már a törvény előkészítése során támaszkodik az érintett partnerek véleményére. A kormányzat, fogalmazzunk úgy, nyílt jogalkotási technika alkalmazásával olyan civilbarát jogi környezet kialakítását kezdte meg, melynek korábbi eredménye a nemzeti civil alapprogram, valamint az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről szóló törvény. Ezek sorába tartozik és illeszke dik tehát az előttünk fekvő javaslat, melyben az előterjesztő nemcsak különös tekintettel van az autonóm társadalom territóriumára, de annak működésében sem kíván különleges jogosítványokat. A szabad demokraták véleménye - és ez nemcsak a sport területére korlátozódik , hogy a mindenható és mindent támogató állami szerepvállalással nem lehet és nem is szabad a sport civil, önszerveződő, öntevékeny, önigazgató szférájában bent maradni. Ugyanakkor természetesen ez nem jelenti az állam tagadását, de szükséges nek tartjuk az állam szerepvállalását. Az előterjesztésnek pont egyik nagy erénye, hogy miközben világosan kijelöli az állami szerepvállalás kereteit az élsport, a szabadidősport, a fogyatékosok sportja területén, ugyanakkor ösztönzi a sport autonóm alapjá nak tekinthető egyesületek önszerveződését. Az előttem felszólalók többször kétségbe vonták és kérdésként tették fel, hogy vajon időszerűe ez a módosítás. Az elhangzott érvek véleményem szerint valóban szolgálhatnak érvként is, de ugyanazok az érvek ellen érvként is szolgálhatnak. Hiszen az időszerűségét alátámaszthatjuk úgy is, hogy jövőre Athénban megrendezésre kerülnek a nyári olimpiai játékok, a nyári paralimpiai játékok, és - mint ahogy már többször elhangzott a mai nap során - a sport általi nevelés e urópai éve lesz 2004. Viviane Reding, az Európai Bizottság oktatási, kulturális és sportügyekért felelős főbiztosa a kultúrát nevezte meg az új Európa egyesítő erejének; azt a kultúrát, amelyben a magyar testkultúra és sport értékei nemcsak számunkra ismer ősek, hanem világszerte elismertek. Sportnagyhatalom vagyunk, mint ahogy ma már itt szintén ez elhangzott. De vajon sportoló nemzet vagyunke? Azt hiszem, a válasz erre is elég egyértelmű, hogy sajnos nem. Azért kell tennünk, hogy mind jobban azzá váljunk. Az előterjesztés egyértelmű és átlátható viszonyokat hoz létre - néhány területet megemlítenék - a sportolói jogállás, a versenyrendszerek, az igazolások, az állami sportinformációs rendszer, a kereskedelmi szerződések, a sportfegyelmi felelősség területé n, és - mint a rendészeti bizottság előadója, említettem már - a sportrendezvények szervezésének területén is. A másik feltehető kérdés, hogy miért módosítjuk a törvényt. Sokszor számon kérik a kormányon, hogy a kormányprogramban szereplő állításait miért nem váltja valóra. Hozzátenném, hogy a kormányprogramban is szerepelt a törvény áttekintése és annak felülvizsgálata. Vitathatatlan mai társadalmunkban a sport társadalomépítő és összetartó szerepe és ennek megnövekedése. Gondoljunk csak itt az egészségre, a növekvő szabadidő eltöltésére, annak veszélyeire és lehetőségeire, a sportra mint szolgáltató iparági tényezőre, a sportra mint árura, mint közösségszervező erőre, személyiségformáló szerepére, arra a szerepre, amit az előítéletek
