Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BAKONYI TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3653 Sportegyesületek Országos Szövetsége, a sportközalapítványok, a sporttudomány és sportszakemberképzés intézményei , illetve más szakértők vettek részt. Itt megjegyezném, hogy sor került egy négypárti egyeztetésre, ahol a négy pártból három megjelent - sajnos, az MDFnek nem sikerült alkalmas időpontot találnia. Ezen a megbeszélésen a Fidesz sem jelezte, hogy bármiféle kifogása lenne a sporttörvény szakmai kérdéseivel kapcsolatosan. Milyen a magyar sport rendszere? A magyar sport három egyenrangú területre osztható: az első az iskolai testnevelés és az ehhez kapcsolódó diáksport, a második a szabadidősport, mí g a harmadik a versenyszerű élsport. A diáksport a versenysport felől nézve is elsőrendű fontosságú, hiszen az utánpótlásnevelés révén ebből a közegből kerülnek ki a jövő élsportolói. (14.30) A szabadidősport esetében az államnak főként az intézményes ker etek és az infrastruktúra biztosítása a feladata. A versenysport, élsport sportszervezetek, egyesületek, sportvállalkozások keretei között működik, finanszírozásában sportáganként eltérő mértékben vesz részt az állam és a magánszféra. Az önmagukat eltarta ni képtelen, de nemzeti értékeket jelentő sportok fenntartásában az államnak továbbra is döntő szerepe van. A piaci alapon működő látványsportokat az állam a sportbarát jogi környezet kialakításával támogatja. Verseny a pályán és a pályán kívül. Egy demokr atikus országban a sport szervezeteinek alulról felfelé kell épülniük. Az állam csak a demokratikus működés garanciáit állapítja meg, és a sporttevékenység feltételeinek biztosításához járul hozzá. A verseny nemcsak a pályán, hanem a támogatások elnyeréséé rt is folyik, ami hatékonyabb és igazságosabb elosztást tesz lehetővé. Erősödnek a sportolók és sportszervezetek jogvédelmi lehetőségei. Vitás kérdésekben a megnövelt hatáskörű sport állandó választottbírósághoz lehet fordulni, amely a szükséges gyorsaságg al hozza meg a döntését. Csökken a joggal való visszaélés, például az indulási jog átjátszásának lehetősége is; egy rossz sportteljesítményt nyújtó csapat nem kerülhet vissza többé a bajnokság magasabb osztályaiba pénz és jogi húzások segítségével. Az új t örvény szerint a sportiskolák és diáksportkörök közvetlenül is részt vehetnek a sportszövetségek versenyein, ehhez nem szükséges többé sportegyesületet alakítaniuk. Az utánpótlásnevelés fontosságát és az egyesületek szerepének növekedését mutatja az is, h ogy az állam nemcsak a szakszövetségeken keresztül, hanem közvetlenül is nyújthat pénzügyi támogatást a sportegyesületeknek. A vagyoni értékű jogok jogtulajdonosa a sportszervezet, a sportolók. A válogatott mérkőzések tévés bevételei a sportszövetséget, a bajnoki és kupamérkőzések közvetítési joga a sportszervezetet illeti meg. A szakszövetség magához vonhatja ugyan a közvetítésekből származó bevételek feletti rendelkezés jogát, de csak arányos ellenérték fejében. Új szervezetként jön létre a nemzeti sportt anács, amely a magyar sport stratégiai tervező, koordináló szerve lesz. Javaslatot tesz a sport rövid, közép- és hosszú távú stratégiájának megalkotására. Meghatározza a sport három fő területére fordítható költségvetési források arányát, véleményezi a spo rttal kapcsolatos kormányintézkedéseket, szervezi és segíti a sport szereplőinek együttműködését. Az állami támogatások szabályai egyszerűsödnek, a leglényegesebb vonás az egycsatornás finanszírozási rendszer kialakítása, vagyis annak biztosítása, hogy a k öztestületek által elosztott támogatások közvetlenül juthassanak el a címzetthez. A döntéselőkészítői jogkört több szervezet együttesen gyakorolja, ez garantálja a nagyobb hatékonyságot. A tanulmányi és a szűkebb értelemben vett sportösztöndíjak egységesü lnek, Gerevich Aladár sportösztöndíj néven a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány működtetésében.
