Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója:
3641 (13.30) Ezek közül a különösen erős képviselettel, lobbierővel rendelkező versenysport állami támogatása megkétszereződött. A 2000. évi 900 millió forintról a következő évben 1,8 milliárd forint lesz a versenysport állami támogatása, amelyen felül önálló soron jel ennek meg utánpótlásra, szabadidősportra, létesítményfejlesztésre vonatkozó tételek. A magyar szabályozás és az európai normák kapcsolata rendezett és tiszta. Az Európai Unió lényegében Maastrichtig a sportnak csak egyetlenegy vonatkozását tartotta fontosn ak szabályozni: ez az üzletszerű, profitérdekelt, versenyszerű élsport világa. Ott pedig az Európai Unió alapelveivel összhangban, az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad mozgásából kiindulva azt mondta, hogy igaz ez a sport területére is, é s be kell tartani a különböző versenyjogi megállapodásokat. Maastricht után aztán elfogadásra került az Európai Sport Charta, amelynek fő irányai tekintetében - ilyen a sporthuliganizmussal kapcsolatos európai normák, szándékok, direktívák rendszere, az an tidoppingszabályozás, a fair play szabályozás - már a jelenlegi magyar szabályozás is megfelel, nincs ebben hátralékunk. És miután nincsen európai közös sportjog, közös politika - majd lesz az új alkotmány 182. §ában , ezért azoknak a felvetéseknek, ame lyek a vitában előfordultak, hogy tudniillik az uniós csatlakozás majd egy új kihívással fogja szembesíteni a magyar sport szabályozását, én a megalapozottságát nem látom. Ezt egy logikai, teoretikus megjegyzésnek és feltételezésnek tartom. Bejárta a sport szabályozás ebben a szemléletben azt az utat, amelyet önmagában megtett a sport, történelmi, klasszikus tradícióitól a modern, jelenlegi megjelenési formájáig. A sport eredetileg az egyéni önkifejezés, a teljesítmény összemérésének, a test és a lélek egész sége megőrzésének az eszköze, és nagyon sokáig lényegében nem is volt más. A sport múltja ebben a legerősebb. Lényegében a huszadik század közepéig a sport ekként létezik, lassan megjelenik mellette a szórakoztatás, és ezen a szórakoztatóiparon fölépül egy új világ: a sport üzleti jellege, üzleti valósága. Majd az utóbbi éveknek, azaz a harmadik nagy fázisnak a kialakulása érhető tetten akkor - és ez már az európai uniós közös logika és közös szemlélet , amikor a sport több, mint az egyéni önkifejezés eszk öze, több, mint az egészségmegőrzés eszköze, több, mint médiajelenség vagy üzleti vállalkozás; a sport a demokratikus normák elsajátításának az egyik legjobb eszköze, a szabálykövetés megtanulása, az együttműködés szabályozott formáinak megtanulása, a vers engés demokratikus normáinak elsajátítása, azaz a demokratikus közösség megformálásának az egyik legfontosabb eszköze. Ebből a felismerésből táplálkozik az is, hogy a következő évet az Európai Unió a sporttal való nevelés - de itt a nevelést általánosan ke ll értelmezni - évének tekinti. Ez a fő programja az Európai Uniónak. Építünk egy közös új világot, és ezen új világ normáinak elsajátítására a sport kiválóan alkalmas, azaz nemcsak a versengésnek, hanem a közösségformálásnak is az eszköze. Miért kellett m ódosítani a törvényt? - kérdezhetnék jogosan a képviselő urak és a képviselő hölgyek. Elsősorban három ok miatt. Először is azért, mert ma, amennyire látom, senki által nem vitatottan, a ma hatályos törvény oktalanul túlcentralizált és túlszabályozott volt . Másodsorban létrehozott egy olyan túltagolt intézményrendszert, amely egyébként sehol Európában nem létezik. A köztestületek és közalapítványok magyar rendszere éppen azt teszi nagyon nehézzé, hogy kifejezésre jusson a sport egységes, megbonthatatlan, eg ymással soksok szálon összefüggő bonyolult belső valósága és világa. Mintha egymással versengene itt a három nagy pillér - de az intézményrendszer maga is ezt erősíti , a testnevelés, a szabadidősport és a versenysport, miközben mindnyájan elismerjük, ho gy ezen pillérek harmonikus együttműködése a záloga a magyar sport hosszú távú sikereinek. De miközben ezt állítjuk, az ezt szolgáló intézményrendszert nem tettük alkalmassá ennek az egységnek a kifejezésére.