Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3600 környezetben kell hogy értelmet kapjon, és ha a jogi környezetet megnézem vagy megvizsgálom, megvizsgá ljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ez egy igényesen és jól előkészített törvény. Számos előttem megszólaló kritikus hangon utalt a törvény terjedelmére, a több mint négyszáz szakaszra. Én úgy látom, hogy a törvényalkotó igyekszik a gazdasági életne k ezt a rendkívül kényes területét a lehető legpontosabban, legéletszerűbben szabályozni, nyilván ezért ez a nagy terjedelem, de azt is be kell látni, hogy - ahogy Bőhm András képviselőtársam utalt rá - több mint száz oldal maga az indoklási rész, tehát eg y nagyon alaposan előkészített munka fekszik most az Országgyűlés asztalán. Természetesen ahogy készültem a hozzászólásra, átolvastam azokat a jegyzőkönyveket, amelyek a bizottsági ülésekről készültek, és kíváncsi voltam, hogy a bizottságok hogyan és mikép p foglaltak állást. A legtöbb kritika, ami ellenzéki oldalról fogalmazódott meg, általában azt hiányolja, hogy a gazdasági élet szereplői, illetve a vállalkozói szféra magyar szereplői vajon lehetőséghez jutnake akár most, akár az uniós csatlakozás után, és ha komolyan vesszük ezt a kérdést, akkor meg kell állapítani, hogy ez rendkívül jogos és megalapozott kérdés. Az én véleményem szerint azonban ennek a törvénynek nem az a feladata és nem az a célja, hogy a magyar vállalatok és vállalkozók versenyképessé gét javítsa, hiszen arra egyéb eszközök állnak rendelkezésre; ez a törvény amúgy is csak a vállalkozók egy speciális csoportját érinti, hiszen durva közelítésben a vállalkozókat két csoportba sorolhatjuk. Az egyik csoportba talán azok tartoznak, akik működ ésük során soha nem esnek a törvény hatálya alá, hiszen nincs költségvetési kapcsolatuk, nem állnak kapcsolatban, szerződéses viszonyban olyan céggel, amely költségvetési támogatásból tartja fent vagy el magát. A vállalkozók egy másik csoportja, akik a tör vény hatálya alá esnek; ők bizony a gazdasági élet legkényesebb pontjának a szereplői, annak a pontnak, ahol a közpénzek és a magánszféra találkozik. Minden modern gazdaság egyik legnehezebben kezelhető helye, pontja a gazdasági életnek ez a része, nyilván ezért ilyen alapos és ilyen kidolgozott ez a törvény. (9.50) Ha arra a kérdésre kívánunk választ adni, ami az ellenzéki felszólalások során megfogalmazódott, hogy a magyar vállalkozók helyzetével mit lehet tenni, akkor azt tudom mondani, hogy ez a törvény kitűnően harmonizál az EUelvárásokkal, viszont nincs összhangban egyéb magyar vonatkozó törvényekkel, és ez általános kormányzati hiba, általános kormányzati mulasztás. Amikor annak idején egy gazdasági csúcsminisztérium létrehozásáról döntött az Országg yűlés, úgy véltem, hogy ez egy jó döntés, és bocsássanak meg, hogy egy kicsit szélesebb körben próbálom a jelen törvényt megvilágítani vagy körbejárni, de azt hiszem, muszáj más szempontokat is figyelembe vennünk. Amikor a törvény alapján létrejött a Gazda sági Minisztérium, akkor úgy véltem, hogy lesz a kormányzaton belül egy olyan tárca, amely a magyar gazdaság fejlődéséért lesz felelős, amelynek feladata, hogy a magyar vállalkozókat helyzetbe hozza, a versenyhelyzetüket, a versenyesélyeiket javítsa. Ez íg y is volt annak idején, aztán a mostani kormányzat idején ez valahogy háttérbe szorult, a Pénzügyminisztérium lényegesen nagyobb szerepet és súlyt kapott a kormányzati munkában, mint ahogy az elvárható lenne. Ennek eredményeképpen számos olyan dolog maradt el, aminek a létét a jelen törvényen próbálják ellenzéki képviselőtársaim számon kérni, és még egyszer hangsúlyozom, hogy ez nem ennek a törvénynek a feladata. Itt lett volna a lehetőség a magyar vállalkozók helyzetbe hozására, például a most tárgyalandó költségvetési törvény során. A költségvetési törvény nem tesz eleget ezeknek az elvárásoknak. Itt lett volna a lehetőség a magyar vállalkozók helyzetbe hozására, a versenyképesség javítására az adótörvények kapcsán. Azt csak megjegyzem, hogy az adópolitika , amely 13 éve jellemzi a mindenkori magyar kormányokat, meglehetősen mostohán bánik a magyar vállalkozókkal. Azok az adókedvezmények, amelyek fejlesztésre, vállalkozói beruházásokra fordíthatók, több mint 90 százalékban úgy kerültek felhasználásra, hogy a zok kedvezményezettjei nem magyar vállalatok,
