Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3588 A bizotts ági vitában támogattuk, és kifejezetten nagy kedvezményt kapott a kivételek számának csökkentése, ami azt jelenti, hogy a korábbi javaslattal, illetve a korábbi törvénnyel ellentétesen tovább szűkülnek majd a lehetőségek az eljárás hatálya alóli kivételre. Külön ki szeretném emelni az éves közbeszerzési törvény készítésének kötelezettségét, ami 2005től válik kötelezővé. Külön szeretném megemlíteni az ellenőrzés fokozását, ami azt jelenti - és a számvevőszéki bizottsági vitában igen hangsúlyosan szerepelt , hogy a jövőben a szerződések módosításáról, teljesítéséről is számot kell adni hirdetmény útján. Igazából egyetlen olyan elem merült fel a bizottsági vitában, amire szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét. A bizottsági vitában az Állami Számvevőszék elnöke jelezte, hogy a maga részéről nem tartja szerencsésnek a ma benyújtott törvényjavaslatban szereplő, a Közbeszerzések Tanácsa tagjára vonatkozó jelölési jogot, amelyet a törvényjavaslat az Állami Számvevőszék elnökének biztosít. Igazából az ellenőrz és kapcsán - mivel az Állami Számvevőszék végzi a Közbeszerzések Tanácsa pénzügyigazdasági ellenőrzését, összeférhetetlenség állhat fenn. Az Állami Számvevőszék elnökének e felvetését a bizottság többsége támogatta, és ezért az előterjesztő figyelmébe ajá nlom ennek a passzusnak a megváltoztatását. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 2525 perces időkeretben. Közben kétperces felszólalá sokra nem kerül sor. Elsőként megadom a szót Keller Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselő úrnak. KELLER LÁSZLÓ , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülü nk annak, hogy alapos előkészítő munka után sorra kerül a közbeszerzési törvény tárgyalása, hiszen ily módon is ráirányul a figyelem a közbeszerzés fontosságára. 2002ben 805 milliárd forintot érintett a közbeszerzési törvény használata, és azt kell mondan om, hogy ez bizony lényegesen több is lehetett volna, például akkor, ha az autópályaépítéseket a közbeszerzési törvény érvényesítésén keresztül végezteti el az előző kormány, vagy például mielőtt a Millenáris Városközpont vagy a Budapest Sportaréna építés ére sor kerül, a hatályos közbeszerzési törvényt annak megfelelően módosítjuk, hogy erre is kiterjeszthetővé tegyük a közbeszerzési törvény alkalmazását. 805 milliárd forint volt 2002ben, és azt kell látni, hogy 2004ben ez az összeg lényegesen magasabb l esz, figyelemmel az európai uniós források igénybevételére is. Nem olyan régen a költségvetési vitában élénken foglalkoztunk a közbeszerzési törvény szükségességével, és bizony azt kell mondjam, sajnálatosnak tartottam akkor is, hogy többen - főleg ellenzé ki oldalon - a verseny szubjektív befolyásolásának fontossága mellett érveltek még mindig, és egyébként a bizottsági megszólalásokból is Papcsák képviselőtársam prezentációjában bizony az a kétarcúság jön elő, hogy legyen tisztességes európai uniós közbesz erzési szabályozás, de ugyanakkor valamilyen preferenciákat mégiscsak adjunk, ami szubjektív módon biztosítja az általunk kiválasztott piaci szereplők helyzetbe hozását. Ez a törvény erre is hathatós választ ad. Ebből kifolyólag is azt lehet mondani, hogy ma nem kevesen tekintenek a közbeszerzési törvényre mint egy szükséges rosszra. Lassúnak, nehézkesnek ítélik a törvény alkalmazását, és persze van egy nagyon fontos szempont, amire burkoltan utalt Papcsák képviselő úr is, hogy nem biztos, hogy az előre kis zemelt ajánlattevő lesz éppen a nyertes. Nos, mi abból indulunk ki, hogy a közbeszerzési törvény fejlesztésével, az új törvényjavaslattal még átláthatóbb, nyilvánosabb, ellenőrzöttebb lesz a közpénz, közvagyon felhasználása, úgy, ahogy erre az államtitkár úr is utalt, de ezt csak az egyik nagyon fontos szempontnak tartjuk. A másik,
