Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
3526 szegénykém, már halott, és az Agrárkamara. S ahhoz, hogy az állami feladatokat el t udják látni, hozzárendelték a kötelező tagságot. A kamarák, tekintettel arra - és nagyon sok igazság van abban, amit Ivanics képviselő úr mond , hogy ezt a hagyományt, ezt a gyökerüket elveszítették, eltelt negyven év, nem voltak meg azok a kamarai vezető k, nem volt meg az a belső struktúra, és nem volt meg sajnos az a rutin sem, amivel ennek neki kell állni. (20.00) S azt mondták: hoppá! Nekünk van kötelező tagságunk, aki nem lép be, az majd issza ennek a levét. Nekünk lesz kamarai újságunk, lesz elnökség ünk, meg lesz mindenféle szakbizottságunk, a tagdíjat beszedjük, ez alapján osztogatunk bizonyos állami támogatásokat. Különös tekintettel az Agrárkamarára volt jellemző, mert hisz akkor a következő törvények már úgy jöttek, hogy bizonyos támogatásokat az vehet igénybe, aki a kamarának tagja. Egyébként ez egy helyes dolog, ezzel semmi baj nincs, ez Angliában a mai napig is így működik, a francia, német példát meg nem is hozom ide, mert a kamara állam az államban ezekben az országokban. És hiába adtunk finom jelzéseket, hogy emberek, először próbáljátok meg magatokhoz szoktatni a tagot, nyújtsatok szolgáltatást, amiért ő majd úgy érzi, hogy ez a kényszertagság nem is kényszertagság, hanem ez egy védelem, a piacon való megjelenésnek, hosszú távú megjelenésnek és megmaradásnak az alapja, valamint egy nagyon regulázott piacon, az agrárpiacon a kis egzisztenciáknak a létfeltétele és a támogatásokhoz való hozzájutás mértéke. Ennek egyik állomása volt a Göndör képviselő úr által is említett módosítás, amikor azt mon dtuk, hogy na, kérem szépen, akkor a tagdíjat írjuk le az adóból. Igen ám, ez jól jött azoknak a gazdasági vállalkozásoknak, amelyeknek komoly tagdíjfizetési kötelezettségük volt, mert a kamarák ügyesen arra bazíroztak, hogy a bruttó árbevétel bizonyos ezr elékében határozták meg a tagdíjat, a nagyok azt mondták, oké, érdemes akkor tagnak maradni, úgyis leírjuk az adóból, és még a szolgáltatásokból is nyilván nagyobb részt tudunk kihasítani, mint a kicsik, de egy olyan ágazatban, mint az agrárium, ahol már a kkor 200250 ezer olyan kis egzisztencia volt, akinek nincs is adója, adóalapja sincs, ő miből írja le, viszont kap kamarai újságot és egy papírt. Én emlékszem arra a papírra, az úgy kezdődött, hogy tisztelt leendő tagtárs, az ilyen és ilyen nyilvántartásb ól megállapítottuk, hogy ön ilyen és ilyen tevékenységet folytat, aminek alapján az ilyen és ilyen számú törvény ilyen és ilyen számú szakasza alapján önnek kötelezően be kell lépni hozzánk, és értesítem, hogy a kamara ilyen és ilyen közgyűlési határozata alapján az önre megállapított tagdíj 2448 forint évente vagy félévente. Felhívom figyelmét, hogy amennyiben tagdíjfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy az adók módjára lesz behajtható. Amikor ezt megkapta a polgár, nagyot nézett. Akkor most neki miért kell a kamarába belépni? Hát azért, hogy ő itt kapjon egy kamarai újságot meg felnégyeltetést, ha nem fizeti be a tagdíjat? Nem volt egy vonzó perspektíva. És ekkor, megmondom őszintén, én már figyelmeztettem bizonyos kamarai vezetőket '98 környékén, hogy ha így folytatják, akkor itt a kötelező tagsággal problémák lesznek, mert a következő rezsim el fogja törölni, mert kihúzzátok a gyufát. És megtörtént, jött a következő kormány, azt mondta, na, kérem szépen, akkor a kötelező tagságot eltörli. Nem biz tos, hogy ezzel kellett volna kezdeni. A tagdíjfizetést kellett volna eltörölni, azt mondani, hogy emberek, tagdíjfizetés nincs, hanem a szolgáltatás arányában, ha nyújt nekem a kamara olyan jellegű szolgáltatást, ami megéri nekem, és ehhez a szolgáltatásh oz... - és nagyon helyesen mondta Horváth képviselő úr, nem biztos, hogy törvényileg kell odaadni ezeket a feladatokat a kamarának, állami feladatokat, és ehhez rendelni a pénzt, a költségvetési pénzt, hanem ezt meg lehet csinálni úgy, hogy szerződést kötö k bizonyos feladatok ellátására, és a teljesítés arányában adok költségvetési pénzeket. Én ezt tartanám korrektnek, nyilván most elindulunk azon az úton… (Devánszkiné dr. Molnár Katalin felé:) Sajnos, Kati, ezen lehet, hogy fogunk még sokat vitatkozni, de ha odaadjuk a