Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
3524 (19.50) A legnagyobb gondom az, hogy az a kamara, amely ma önkéntes, nagyon kicsi tagsággal bír - és nincs kihatása a magyar gazdaságra, a gazdaság szereplőire. Ezért nekem kételyeim vannak. Miközben az eszemmel elfogadom, hogy kell etikai szabályzat, és kell, hogy a vállalkozásokat valami regulázza, de ugyanakkor azt mondom: hogyan alakul ki, hogy ez az egészen kicsi kisebbség netán piacszabályozó magatartást gyakorolva léphet föl a kamarán kívüli vállalkozásokkal szemben? Mert ma erről van szó. Mind a két irányban vannak ilyen módosító indítványok. Aztán tovább folytathatom, az a polémia, ami mindannyiunk között van, a társaságalapítás. Azt gondolom, az én fejemben továbbra is a kamara egy á ltalános érdekeket megjelenítő, mondanám úgy is, hogy a mindenkori kormánynak mint egyfajta ellenzéke, mert állandóan azt kellene hajtsa a kamarai vezetés, hogy zöldebb mezőt, jobb pályát a vállalkozások számára. A feladatátadásoknál sajnos erre nem látunk , és nincs tapasztalat, azt gondolom, itt egyfajta árnyékbokszolás folyik, mert miközben szó van arról, hogy feladatot át kellene venni, eközben a költségvetésben azért csakcsak megjelent mindenféle feladat nélkül máris plusz 110 millió forint. Tehát azt gondolom, tényleg helye van annak, hogy beszéljünk a gazdasági kamarákról, beszéljünk újra a gazdasági kamarák feladatairól. Azt elfogadom, és nagyon szép dolognak tartanám, amit Horváth képviselő úr mondott, hogy az igenis legyen egy rang, de gondoljuk vé gig, mitől és miért lesz valaki a kamara tagja vagy miért nem lesz a kamara tagja. Azt gondolom, hogy ez csak egy módon megy, mint ahogy '94 után kínkeservesen elkezdték a kamarák, és fölépítettek egy rendszert, hogy megfelelő szolgáltatásokat nyújtsanak a zoknak a vállalkozásoknak, akik hozzájuk fordulnak. Ezzel az eggyel lehet a vállalkozások bizalmát megszerezni, esetleg eljutni odáig, hogy a vállalkozások most már ezt az önkéntes kamarát válasszák, és azt gondolom, hogy ezzel a tevékenységgel vívhatja ki a kamara azt a bizalmat, aminek alapján mi majd ebben a Házban, amikor a költségvetési forintokról döntünk, akkor jó szívvel mondhassuk azt, hogy a kamarának ilyen vagy olyan feladatra pénzt adunk. De ma - hadd tegyem fel a kérdést, és én ezzel fejezem be - tude valaki közülünk arra egyetlen kicsi garanciát is adni, hogy ez a kamara átvesz feladatokat, és a közel 900 ezer vállalkozásnak azt egyenlő arányban és mértékben fogja szolgáltatni és juttatni? Azt hiszem, hogy a válasz: nem. Köszönöm szépen, elnök asszony. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy Domokos László, Ivanics István képviselő urak kétperces felszólalásra kértek lehetőséget, és csak azt követően tudom megadni a szót Kis Zoltán képviselő úrnak. Köszö nöm szépen. Domokos László képviselő urat illeti a szó. DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Már úgy éreztem, hogy talán béke is tör ki itt a parlamentben, és meg tudunk egyezni. Sajnos Göndör István képviselőtársam, úgy látom, hogy fél reérti azt a kamarai modellt, amiről mi próbálunk beszélni Horváth János képviselőtársammal együtt. Mert mi azt nem valljuk, ellentétben önnel, hogy az egyedi szolgáltatást az állam finanszírozza, ha a kamara nyújtja akár a tagjának, akár a nem tagjának; v agy a pályázatírást hozta példaként, vagy bármilyen ilyen természetű dolgot. A piaci szférában megvannak ennek a szolgáltatásai. Nyilván, ha a kamara is lát el ilyen feladatot, és a tagok ezt nem kifogásolják, azt gondolom, hogy lehetne hagyni, de azért lá ssuk be, hogy ma Magyarországon például több száz vagy ezer ilyen vállalkozás van, amely például pályázatokat ír, és a kamara ezzel versenyez, és ha ehhez állami támogatást is kap, az piaczavaró tevékenység. Mi nem ilyenre gondolunk. Mi azt gondoljuk, hogy az adókedvezmény, amelyet a tagság fizet, olyan közfeladatok ellátását jelenti, amely nem ilyen egyedi módon nyújtott szolgáltatás, hanem például az etikai vétségek