Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
3517 '9899es, 2000es vita során is időszerű lett volna vizsgálni, de akkor erre kevésbé volt meg a feltétel, mert sokkal fontosabb kérdések kerültek előtérbe. Fontos felvetés az, hogy annak ellenére, hogy a kamara nem tömöríti az ö sszes vállalkozót kötelező jelleggel, mégis legyen olyan, a gazdasági tisztesség kérdéskörében jelentősebb szerepe, amely a magyar vállalkozások etikai, üzleti tisztulását szolgálhatja, hiszen mindenki, aki a gazdaság fejlesztésében szeretne előrelépni, na gyon jól tudja, hogy a bizalmi kérdések döntőek a gazdasági üzletkötésben, a gazdasági fejlesztésben. Ahol nincs bizalom, ott általában sem az üzleti élet nem normális, sem a befektetések nem kerülnek előtérbe, hiszen egyéb más spekulatív jellegű, a piaci tisztességes szabályozást, sőt sok esetben a törvényeket is egy nagyon képlékeny, nagyon kis mértékben betartató normarendszer alakul ki, és összességében az egész ország vállalkozói és nem vállalkozó munkavállalói is megsínylik ennek a módját. Ezért megfo ntolás tárgya lehet az, amit a kamara elnöke a költségvetési bizottság ülésén is felvetett, a kamara szívesen vállalná, hogy módja legyen egy olyan szerepkör betöltésére, amely ezt az etikai, üzleti tisztulást megjeleníti. Ennek megfelelően érdemes méltány olni azt, hogy erre az úgynevezett - nevezhetnénk talán így - sárgalapfelmutatásra jogosítványa legyen, akár kamarai tagokon kívüli kérdésekben, ha etikai vétséget követtek el, hiszen ennek közvetlen üzleti vagy szankcionáló szerepe nincs, viszont egyféle jelzést tesz a mellé a vállalkozás mellé, ahol a kamarai tagok közössége és annak etikai bizottsága valamilyen jelzést ad a vállalkozás többi szereplője számára. Ez nem lebecsülendő kérdés, hiszen - mint ahogy mondtam - 2004 májusától az Európai Unióban o lyan normális körülményeket feltételez majd rólunk is az Európai Unió többi kamarájának a tagsága és vállalkozói, ami náluk megszokott volt. Ennek az előmozdítása lehet közös érdek. A kormányzat az akkori vitában ebben nem volt egyértelmű. Javaslom felvetn i, fontoljuk meg, hogy a parlament adjon egy ilyen szerepkört a kamarák számára, amely a vállalkozás szabadságát alapvetően nem korlátozza, viszont az üzleti tisztulást szolgálja. A másik fontos kérdéskör, amelyről szólni szeretnék, a kamarák finanszírozás ához kapcsolódik. Nagyon fontos kérdésként vetődik fel a mindenkori kormányzat, parlament és a kamarák viszonyában az, hogy mennyiben tud független szereplőként megjelenni a kamara, mennyiben tud hitelesen fellépni olyan kérdésekben, amelyek a vállalkozói körök érdekeit szolgálják, és nem kényszerül arra, hogy azok részéről, akik őt finanszírozzák, felvetődjön az a kérdés, valóban tudtae függetleníteni ettől az állásfoglalását vagy sem. Ezért Horváth János képviselőtársammal - aki amerikai és európai tapas ztalatokkal is rendelkezik - azt az álláspontot fogalmaztuk meg közösen ebben a vitában, hogy talán az adótörvényeken keresztül díjazni kellene azt, aki kamarai tagdíjat fizet, hogy annak módja legyen a nyereségéből ezt leírni, illetve költségként elszámol ni. Tehát a kormányzat, illetve a parlament is járuljon hozzá az adókedvezményeken keresztül ahhoz, hogy a kamarai tagság ne jelentsen olyan mértékű többletköltséget, amely egy az egyben a vállalkozásokra terheli a kamarai fenntartást. És részben a kamara a függetlensége, gazdasági szabadsága, részben pedig állásfoglalásainak a hitelessége érdekében önálló szereplőként tudjon megjelenni a mindenkori gazdaságpolitikában, a gazdasági érdekérvényesítésben, akár nemzeti, akár gazdaságfejlesztési kérdésekről van szó, akár a vállalkozókat közelebbről vagy távolabbról érintő adótörvények, költségvetési véleményalkotás, munkavállalókhoz és munkaadókhoz kapcsolódó viszonyrendszerben, akár azokban, amelyekben a kamarák egyáltalán úgy érzik, hogy szándékuk van. Ilyen p éldául a szakképzés, és még sorolhatnánk azokat a feladatköröket, amelyeket ma is részben ellátnak, és amit a jövőben talán ennél szélesebb körben szeretnének megtenni. Úgy gondoljuk tehát, hogy a rendezett alapfinanszírozás hosszú távon is segítené a magy ar gazdaságot azáltal, ha az állam ilyen indirekt módon adna szerepet azok számára, akik vállalják, hogy kamarai tagok lesznek, és fizetik a díjat, és ehhez kapcsolódóan az állami szerepvállalás az adókedvezményen keresztül jelenne meg, hiszen ennek az alt ernatívája, azt gondolom, félmegoldás. Egyébként ez is lehet jó megoldás, ha olyan projekt- vagy programfinanszírozásba vonja be a
