Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - TÓTH ISTVÁN (Fidesz):
3502 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportjából. (Jelzésre:) A képviselő úr nem tartózkodik a teremben. Megadom a szót Körömi Attila képviselő úrnak, a Fidesz képvis előcsoportjából. (Bánki Erik: Írásban jelentkezett Hargitai János!) Bocsánat! Normál felszólalásra szót kér Hargitai János képviselő úr - az előbb felsorolt képviselők neve előtte volt a monitoron , majd azt követően Horváth János. (Közbeszólás a Fidesz s oraiból: Tóth István!) Köszönöm szépen. Akkor az előre bejelentett felszólalók között megadom a szót Tóth István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. TÓTH ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtá rsaim! A vita hossza miatt biztos, hogy a csere nem volt egyértelműen jelezve, ezért elnézést kérünk az elnök asszonytól, ha ez nem lett volna egyértelmű, de a sorrend így alakult, és Hargitai János utánam következik, amennyiben él a felszólalási igényével . (Dr. Hargitai János: Igen!) A T/6334. számú törvényjavaslat, amelyről immár szinte kilencedik órája folyik a vita, igen nagy indulatokat és nézeteltéréseket indukált egészen eddig, de azt hiszem, hogy a végcél tekintetében - útfejlesztés, közútfejlesztés - mindannyiunk számára támogatható, támogatandó és elvégzendő feladat. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a polgári kormány 2000től a Széchenyiterv keretén belül közútépítési fejezetet hozott létre, azután pedig a Széchenyi plusszal olyan közútépítési fejezetbővítést, amely egyben gazdaságfejlesztést jelent a térségeknek: útfejlesztések, gyorsforgalmi utak, hidak megépítése. Sajnálatos, hogy az elmúlt másfél év nem volt elég arra, hogy a baloldali kormányzat ezt a közútfejlesztési programot valamilyen f ormában átvegye, továbbvigye, helyette pótcselekvések születtek, és végre 2003 őszérenovemberére elérkeztünk oda, hogy a gazdasági tárca szükségét érezte mindezen feladatok törvényi megfogalmazásának. De ez a megfogalmazás egy időzavar után már egy kapkod ásba csúszott át, éppen ezért az előterjesztés igen jelentős hibákat tartalmaz. Úgy gondolom, hogy szükséges módosítani, szükséges a képviselők módosító indítványaival a törvénytervezet szövegét és mellékletét javítani. Egyébiránt szerkezetileg is nehezen fogadható el ez a törvénytervezet. Az I., II. és III. fejezetek tartalmi elemeit egymásba csúsztatja, nem lehatároltak a hatósági eljárás paragrafusai, hiába írt fejezeteket, összecsúsznak. A kisajátítás sajátos kitételei gyakorlatilag érthetők, elvileg el fogadhatók, ugyanakkor ez a szabályozási forma nem helyettesítene egy közhasznúsági törvény szerinti szabályozást. A vitában is elhangzott a bizottságunk előtt, hogy ez szinte egy próba, egy puha közhasznúsági szabályozás, kemény célok megfogalmazásával, a mi gyakorlatilag már a jövő év folyamán a gyakorlati vonatkozásaiban kipróbálásra kerülne. Úgy gondolom, hogy ezek után, egy pudingpróba után olyan közhasznúsági törvényt illene meghozni a parlamentnek, illetve a kormánynak előterjeszteni, ami nemcsak a kö zútépítést, illetve egy sajátságos területet szabályozna le, hanem bizony más területet is. A környezetvédelmi bizottság vitája alkalmával értelemszerűen a környezetvédelmi engedélyezési folyamatnak volt a legnagyobb kritikája. Erről a kritikáról az elmúlt órában is már néhányan kifejtettük véleményünket. Azt gondolom, hogy a szabályozás nem korrekt, illetve bizonyos autoriter formákat találunk benne. A korrektsége azért kérdőjelezhető meg, mert ahogy említettem, fejezeteken keresztül nyúlik a környezetvéde lmi szabályozási része, sőt paragrafusok sincsenek egyértelműen lehatárolva. Ezért a törvény szerintünk kodifikációs szempontból is komoly hiátusokat hordoz magában. Ugyanakkor a környezetvédelmi engedélyeknél felszólalásomban először el kell hogy mondjam, ami a különbség volt a környezetvédelmi államtitkár úr álláspontja és a miénk között, hogy az
