Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÁNKI ERIK (Fidesz):
3449 Egy példát arra, hogy miért indokolt egy ilyen tör vényt megalkotni. A baranyai szakaszon a nyomvonalviták miatt az előzetes környezeti hatásvizsgálatnak nem volt eredménye, illetve az volt az eredménye, hogy a hatóság azt mondta, hogy nem tudtatok megegyezni, nincs eredmény. Sok mindent képviseltünk, mind ig sérült valamilyen álláspont. Toller képviselő úr megint mutatja a nyakkendőjét, az rendben van, Fehérváron zajlott ez az eljárás, nagyon sokat kellett verekednünk, hogy az önkormányzatok meg tudjanak egyezni, elsősorban az önkormányzatok jegyzőségei. Ez ért is helyeslem azt, hogy egy egyszerűbb eljárásban járhat majd el a jogalkotó egy ilyen autópályaszakasz előkészítése kapcsán. Azt hiszem, ez volt az ötödik kétpercesem, reményeim szerint, ezért most mondom el azt, ami egy általános vitáról szóló gondol kodás végén fontos. Fontosnak tartom a törvényt, járhatónak tartom a törvényt, és az általános vitára alkalmasnak tartom. (Taps a Fidesz és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Körömi Attila, a Fidesz képviselője. KÖRÖMI ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vita két gondolat között sodródik, amelyeknek, úgy tűnik, mintha nem lenne közük egymáshoz. Hol elmegyünk a finanszírozás felé, ami ennek a törvénynek a lényege, hogy a kormány hogyan pró bálja a magántőkét bevonni, és láthatóan a tárcák között is vita van akörül, hogyan fogják ezt a magántőkét ide bevonni, hogyan lesznek a közbeszerzési eljárások, az államháztartási törvényt hogyan szeretnék megkerülni és a többi. Néha pedig előkerül a mel léklet. A mai kormánykoalíciós képviselőket 2002 tavaszának történései belesodorták egy folyamatba. Abba a folyamatba, amit Hargitai János képviselő úr ecsetelt. Ezek az M0tól M9ig terjedő útépítések, útfejlesztések, tervezések mindig akkor lódultak meg, amikor a kivásárlások megtörténtek, amikor a hatástanulmányok elkészültek, amikor a nyomvonalakban sikerült megegyezni s a többi, magyarul, amikor a szakmai előkészítés odaért. Az összes úthálózatnak 1990től egyetlenegy döntés adott politikai gyorsítást a szakmain túl, a Széchenyi plusz program. Amikor a gazdaság úgy tűnt, hogy Európában bajba kerül, akkor az előző kormány nem behúzódott a barlangjába, hanem azt mondta, Széchenyi pluszt hirdetünk. Akkor politikai döntéssel került felgyorsításra az M6os, M56os terve, politikai döntéssel kerültek felgyorsításra, ami itt nincs, pedig erről kellene szólni, az általunk ismert és eltervezett közútfejlesztéseken túlmutató fejlesztések. Akkor került 2030ról 2012re előre a Mohácsot Pécsen keresztül összekötő út , ami az M7esre ért ki. A Széchenyi plusz volt, ami ennek gyorsítást adott. Ebből önök visszalépnek, és a törvényt azért nyújtották be, hogy papíron leírva be tudják mutatni a választópolgároknak, hogy aki írja a papírra, hogy eddig milyen fejlesztésekben születtek döntések, az majd kihirdeti, hogy ez az ő teljesítménye. Ez közös teljesítménye az országnak, elsősorban azoknak a szakembereknek, akik ezeket előkészítették, és azoknak a kormánytagoknak és kormányoknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelz i az időkeret leteltét.) , akik ehhez politikai gyorsítást tudtak adni, például a Széchenyi plusz tekintetében. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Bánki Erik úr, a Fidesz képviselője. BÁNKI ERIK (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Gyakorlatilag Körömi Attila és Mádi László képviselőtársaim emlékeztették Toller Lászlót az írásos nyomára azoknak a dolgoknak, amelyeket én elmondtam. Képviselő úr, ön még emlékszik bizonyára 2001 őszére és 2002 tavas zára. (Dr. Toller László: A mohácsi csatára is!) Ahogy mondja, a mohácsi csatára is, úgyhogy ezzel a memóriaképességgel, azt gondolom, nem szabadna ilyen baklövéseket elkövetni, amelyeket ön tesz, amelyeket az előző
