Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 15 (85. szám) - A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
327 Meg kellene gondolni az úgynevezett SWOTelemzés felhasználását és pozícióját is. Ez az elemzés ugyanis szempontrendszert határoz meg, vagyis módszertani tartalmú. Nem véletlen, hogy e szempontok a háttéranya gban folyamatosan megjelennek. A harmadik fejezetként két oldalon, táblázatos formában összefoglalt mondanivaló túl korai. Javaslatom szerint - mivel az elemzés a bűnözés és a bűnmegelőzés helyzetéről egyaránt beszélt - e szempontrendszer és formai megjele nítése az utolsó előtti fejezetben kiváló összefoglaló áttekintést adhatna. Végül felvetem a kérdést: mivel most indul az Európai Unióhoz a csatlakozás - melynek ma még sem külső hatásait, sem belső következményeit tapasztalatok révén nem ismerhetjük, pedi g jelentős módosítást eredményezhet a magyar bűnözés és bűnmegelőzés területén , talán várni kellene a tapasztalatok megjelenésével, rendszerezhetőségével, hogy kellő alapja legyen a bűnmegelőzésről szóló törvény megalkotásának. E cél érdekében így szapor ítani és szigorítani kellene a bűnmegelőzésről szóló beszámolók rendszerét. Nem véletlen, hogy ha akár egy nap híranyagát meghallgatjuk, a bűnmegelőzésről szóló téma az egyik legfontosabb témává válik. Ezért az általános és a részletes vita minősége jövőt meghatározó jelentőségű. Tisztelt Ház! Ami a konkrétumokat illeti, idő hiányában csak két nagyobb megjegyzésem lenne. A bűnmegelőzés hatékonyságának növelése érdekében szükséges egyes kormányzati feladatokról szóló 1002/2003. számú kormányhatározat is már annak a tételnek a felismerésén alapult, hogy a bűnmegelőzés elméletében és gyakorlatában a paradigmaváltás elkerülhetetlen, az állam primátusi szerepvállalását fel kell váltania a bűnmegelőzés társadalmasítása gondolatának. A bűnmegelőzés társadalmasításá nak gondolata ugyanakkor abból ered, hogy a helyi közbiztonság védelme, fenntartása a helyi közösség közvetlen rendfenntartó szükségletéből származtatható. Éppen ezért újra kell gondolni a helyi önkormányzatok és másodlagosan a társadalom más sejtjeinek sz erepét a helyi közbiztonság fenntartásában, a bűnmegelőzés helyi feladatainak végrehajtásában. A bűnmegelőzéssel kapcsolatos modern európai gondolkodás alapelveként definiálható az a tétel, hogy a helyi közbiztonság fenntartásában, a bűnmegelőzés végzésébe n kiemelkedő szerepe van a helyi önkormányzatoknak, mert a helyi bűnözést a leghatékonyabban helyben lehet megelőzni. Ez a gondolat, ha nem is ennyire markánsan, de megjelenik jelen anyagban is. Ezért üdvözlendő és dicséretes a készítők szándéka és akarata . E dicséret még akkor is megilleti az alkotókat, ha végkövetkeztetéseikben, javaslataikban elhibázott, céltévesztő ajánlásokat fogalmaznak meg. Tisztelt Ház! A legnagyobb vitát nyilvánvalóan az anyag nyolcadik fejezete, a bűnmegelőzés szervezeti intézmény rendszerét tárgyaló rész válthatja ki. Megítélésünk szerint teljesen elhibázott álláspontra jutottak az előterjesztés készítői, amikor az ágazati felelősségmegosztás elvére építve a belügyminiszter és az igazságügyminiszter között osztják meg az egyébként összetartozó, s ennek megfelelően szétválaszthatatlan bűnmegelőzési feladatokat és az ehhez párosuló felelősséget. Téves az az álláspont, amely a bűnmegelőzést degradálva ágazati feladattá teszi a társadalmi szintű bűnmegelőzést, és tudatosan elhallgatja a bűnmegelőzésért fennálló nyilvánvaló kormányzati felelősséget. Az kétségkívül már a miniszterelnök joga, hogy eldöntse, mely miniszterére bízza e feladatkört. Azt azonban semmi esetre sem szabad megengedni, hogy duplikált feladatok és felelősségek kerülj enek egyes tárcákhoz. Ha tisztán ágazati feladatokra bontjuk le a bűnmegelőzés kormányzati feladatrendszerét, akkor világosan az ágazati feladat- és hatáskörökből kell kiindulni. Ez tiszta viszonyokat szül, konkrét felelősségi és hatásköri viszonyokat. A b űnmegelőzést nem szabad kitenni politikai érdekek csatározásának, ugyanakkor leszögezhető, hogy sem szakmai, sem politikai érvek, de még az előterjesztés előző fejezetei sem támasztják alá, hogy nem tisztán ágazati feladatokat az IMhez kellene telepíteni. Egy demokratikus parlamenti rendszerben elfogadhatatlan és elítélendő az a manipulatív megoldás, amelyet az 1066/2003as kormányhatározattal produkál a kormány. (19.00)
