Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 11 (106. szám) - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
3150 1993ban az hangzott el, hogy megfelelő jogszabályokkal elő kell segíteni a földkoncentrációt, mégpedig úgy, és akkor idézem: “A művelhető földter ületek kialakítása érdekében olyan bérleti szabályokat kell megalkotni, amelyek a szétvált földhasználatot és földtulajdonlást meg tudják oldani olyan módon, hogy a földhasználóknak kedvezményezik a tulajdonosokkal szemben.” Ezt 1993ban a Fidesz vezérszón oka mondta egy földtörvénnyel kapcsolatos vitában. Azért nem mondom - mondhatom egyébként a nevét is - a nevét, mert nincs itt, bár nyilván akkor mondanám, ha itt lenne. Ezt mi megtettük. Én most a konszenzusról beszélek, hogy ezt mi egy az egyben így megv alósítottuk, hiszen a földtörvénymódosítás ennek a szellemében történt, amely ellen ugyanaz a személy, aki ezt mondta, azóta öt darab törvénymódosító indítványt adott be. Folytatom tovább, mert ez is téma volt. “A szövetkezeteknél elő kell segíteni, hogy a külső üzletrésztulajdonosok üzletrészét a beltagok, tagok meg tudják vásárolni.” Én úgy tudom, itt nem ez történt. Mindenféle háttéranyagokból az derül ki - ami az ÁPV Rt.nél megtalálható , hogy ezzel az volt a szándék, hogy a 12 furcsa módon privatiz ált állami cég kapja majd meg ezeket az állami üzletrészeket. Mi egyébként most ezt fogjuk tenni, és ez lesz a forrása annak a további folytatásnak, amit nyilván szeretnénk a már felszámolt vagy felszámolás alatt álló szövetkezeteknél megtenni. Tehát valam ilyen árbevétel lehetősége ebben a dologban benne van, de természetesen a 60 milliárd kiadással szemben körülbelül 20 milliárd forint árbevétel várható. Tehát igazából ez egy az egyben kárpótlási dolog volt, ezt nem lehetett üzleti tranzakciónak nevezni. K ivétel az, ami az emögötti hátsó szándék volt, amit - még egyszer mondom - dokumentumok igazolnak. Igaz, hála istennek, erre nem került sor. Folytatnám tovább: “Az államnak nem az a feladata, hogy megmondja, netalántán kikényszerítse, hogy a tulajdonosok m ilyen formában hasznosítsák a tulajdonukat, hanem az, hogy a gazdálkodás különböző módozatait szabályozza az egyéni vállalkozástól a társas vállalkozásig, és köztük az átjárást biztosítsa.” Most én azt gondolom, ez elég egyértelmű fogalmazás. Magyarul: ez az akkori megfogalmazás nem igazán passzol bele a családi gazdaságok filozófiájába, de ez egyben válasz az osztatlan közös tulajdonra. Mi azt mondtuk, hogy aki valóban művelni szeretné az osztatlan közös tulajdonát, tehát szándéka van, most is agrártermelő , és szeretné kimérni, hogy komoly a szándéka, azt az bizonyítja, ha maga ezt kiméreti, utána bejegyzik a nevére, mi pedig visszafizetjük ennek az árát. De nagyon szeretném hangsúlyozni: nem szeretnénk Magyarországot hárommillió parcellára, 12 hektáros pa rcellára felparcellázni. Ez az ágazat végét jelentené. Ezért van az, hogy egy egyszerű választási fogás miatt itt boldogboldogtalan bejelentkezett - persze, miért ne, ha ingyen kimérik , csak nem tudnák a traktorok a karóktól megművelni a földet, annyi l enne benne a karó. Ezt szeretném mondani Horváth képviselőtársamnak: nem akarjuk megakadályozni, aki tényleg, valóban ezt akarja. Minden fórumon - hét vagy nyolc fórumon voltam az elmúlt másfél hétben az európai uniós szabályozás kapcsán - háromnégy ember veti fel ezt a problémát, és erre tavasz óta megvan a törvényi szabályozás. Tehát aki úgy érzi, van 40 hektár földje, és megéri neki megelőlegezni 250300 ezer forintot, mert a keretméréssel együtt ez körülbelül ennyibe kerül, akkor igenis kimérik neki, é s a földhivatal be is jegyzi. De mindenkinek, aki azt sem tudja, hol a földje, nem fogjuk kimérni. Nem is hiszem, hogy ez olyan szándék lenne, amely követhető szándék. Ebben a hozzászólásban még nagyon sok dolog elhangzott, többek között az is, hogy nem al aptalan az az állítás, miszerint: “Az MDF, feladva korábbi választási programját, a koalíció támogatásáért cserébe eladta a kisgazdáknak a mezőgazdaság ügyét.” - és itt az idézet vége. Aki ezt mondta, utána egy ilyen koalícióban államtitkár lett. Ennyit a következetességről és ennyit a szakmaiságról. Én ugyanezt mondtam húsz évvel ezelőtt is, amikor egy nagyüzemben dolgoztam, és ugyanezt mondom most is, parlamenti képviselőként, hogy vannak a gazdálkodásnak minimális szabá lyai, amelyeket nem lehet politikai alapon felrúgni. Ebben kellene a konszenzust megkeresni, hogy mindenkit hagyjunk megélni ebben az ágazatban, de ez nem egy feneketlen kút, amelybe
