Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 10 (105. szám) - Nógrádi Zoltán (Fidesz) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - “Marad az aszály, marad a Duna-Tisza közi gazdaságok életképességének csökkenése, marad a Duna-Tisza közi homokhátság vidéki népességének sanyarú sorsa?” címmel - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
2956 Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Nógrádi Zoltán, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek: “Marad az aszály, marad a DunaTisza közi gazdaságok életképességé nek csökkenése, marad a DunaTisza közi homokhátság vidéki népességének sanyarú sorsa?” címmel. A kérdésre a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Juhász Endre tárca nélküli miniszter úr távollétében Nagy Sándor államtitkár úr fog válaszolni. Nóg rádi Zoltán képviselő urat illeti a szó. (16.10) NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ENSZ, felismerve a klimatikus viszonyoknak a gazdálkodásra és népességmegtartásra vonatkozó hatását, egyezményt alkoto tt az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelemről. Ehhez az egyezményhez Magyarország is csatlakozott. A polgári kormány idején kidolgozásra került a nemzeti aszálystratégia. A 2003. évi költségvetés megalkotásakor azonban a stratégia és ezzel együtt a megvalósítás esélye is a fiók aljára került. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a DunaTisza közi homokhátság vízvisszatartására és vízpótlására mindösszesen 135 millió forintot, a homokhátság vízpótlásának környezetvédelmi feladataira 14 millió f orintot, az FVM a homokhátság célprogram megvalósítására néhány tízmillió forintot fordított; tette ezt úgy, hogy közben az FVM a hatalmas társadalmi nyomásra 10 milliárd forintot volt kénytelen elkülöníteni aszálykárra, melyet a gazdálkodók zöme a lehetet len feltételek miatt felvenni nem tudott. A DunaTisza közi homokhátság vízháztartási helyzetéről és a további szükséges intézkedésekről szóló 2271/1999. (X. 22.) érvényes kormányhatározat végrehajtása 2003ban megakadt. Remény maradt a homokhátságon élők számára a 2004es költségvetési év - a mindeddig külön fejezetet képező DunaTisza közi homokhátsági program azonban a 2004es költségvetési törvény tervezetéből eltűnt. Maradt egy összevont előirányzat, amely együtt kezeli a Balatonfejlesztési programot, a Szigetközt, a MosoniDuna rehabilitációját, a Tiszató kérdését, a Vásárhelyiterv bizonyos fejezeteinek végrehajtását, a Záhony és térsége övezetfejlesztését és más programokat. Tisztelettel kérdezem: vajon melyik programot gondolja komolyan a kormány és melyiket nem, amikor a nyilvánvalóan kevés összeget osztani kell? Melyik működik majd a másik rovására? Hol ütköznek ki az aktuális politikai lobbiérdekek? És végül, de nem utolsósorban: a DunaTisza közi homokhátságon marad az aszály, marad a vízkészle thasznosítási járulék, marad a gazdálkodók és az ott élő népesség nehéz helyzete? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Nagy Sándor államtitkár úrnak . Parancsoljon! DR. NAGY SÁNDOR , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Az ön által felvetett probléma jelentős kérdéskörre irányítja a figyelmet, mind gazdasági szempontból, mind az adott térségben élő emberek életviszonyait illetően. Való igaz, a kedvezőtlen klimatikus változások következményeit észlelve 20012002ben az FVM felkérésére a Szent István Egyetem koordinációja alatt elkészült a nemzeti aszálystratégia első tervezete, amelynek társadalmi vitája ez év október 14én egy fórum keretében zárult le. Az ez alapján készülő, most már a kormánynak benyújtandó nemzeti aszálystratégia a közigazgatási egyeztetést követően hamarosan bekerül a kormány elé, és ennek megfel elően természetesen a további teendők alapjául fog szolgálni.
