Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 10 (105. szám) - Dr. Szabó Zoltán (MSZP) - a belügyminiszterhez - „Választ kapunk-e mind a három kérdésre?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2948 feltétlenül én magam is szükségesnek tartom, hogy tisztán lássunk azokban a kérdésekben, amelyek a nyilvánosság előtt megjelentek. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. Parancsoljon! GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a választ, a megnyugtató választ, tisztelt belügyminiszter asszony. Nagyon örülök annak, a mit hallottam, már csak azért is, mert mindannyian emlékszünk arra, hogy milyen kis színes történetek jellemezték annak idején ezt az eljárást. Itt elhangzottak nevek, érdemes talán felidézni azt, hogy a korabeli eljárásban három év alatt nem sikerült a ha tóságoknak egymással szembesíteniük olyan embereket, mint mondjuk, az eladó és a vevő, Schlecht Csaba és Kaya Ibrahim. Az előző ciklusban már országgyűlési képviselő képviselőtársaim arra is emlékezhetnek, hogy egy alkalommal Világosi Gábor SZDSZes képvis előtársamnak kellett a budapesti telefonkönyvben megmutatnia, hogy hol is lakik Schlecht Csaba, hogy idézhető és meghallgatható legyen ebben az ügyben. Azt gondolom, hogy mindezekre tekintettel és az ügy súlyára való tekintettel nagyonnagyon örömteli mind az, amit a nyomozás esetleges folytatásáról belügyminiszter asszony mondott. Köszönöm szépen a válaszát. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) Dr. Szabó Zoltán (MSZP) - a belügyminiszterhez - „Választ kapunke mind a három kérdésre?” címmel ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szabó Zoltán, a Magyar Szocialista Párt képviselője, kérdést kíván feltenni a belügyminiszternek: „ Választ kapunke mind a három kérdésre?” címmel. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Egy hetilapunk állandó rovata szerint csaknem kétezer napja nem tudjuk, hogy kicsoda Josip Tot, Kaya Ibrahim, és hogy ki figyeltette titkos eszközökkel a Fid esz politikusait. Az utóbbi kérdésre az iratanyag titkosságának feloldása után tudjuk a választ: senki. A másik ügyben viszont arra emlékeztetnék, hogy a több százmilliós köztartozást felhalmozott Fidesz közeli cégek fantomizálásáról először a Népszabadság számolt be öt évvel ezelőtt. A rendőrség először eljárást sem akart indítani, mondván, hogy egy újságcikk nem tekinthető feljelentésnek. Amikor a feljelentés megérkezett, a nyomozás okirathamisítás gyanújával indult el, fel sem téve a kérdést, hogy aki e gy napon 14 fülig eladósodott céget ad el egy utóbb fellelhetetlennek bizonyuló külföldinek, vajon ezt nem azért teszie, hogy a tartozások visszafizetésétől így szabaduljon. A nyomozás már kezdetben elakadt, mert az eladót, Schlecht Csabát a rendőrség seh ol nem találta. A nyomozó szervek lázas buzgalmáról tanúskodik, hogy később egy újságíró fellapozta a telefonkönyvet, megkereste benne Schlecht Csaba címét, becsöngetett, és Schlecht Csaba ajtót nyitott. Végül a rendőrség jó érzékkel éppen 2001. szeptember 11én, a New Yorki merénylet napján zárta le eredménytelenül a nyomozást, hogy a döntés a nagyobb szenzáció iránti érdeklődés közepette visszhang nélkül maradjon. A múlt héten aztán megszólalt az ügy egyik szereplője, aki elmondta: ő faxolta el azon külf öldi állampolgárok útlevelét Magyarországra, akiket aztán a fiktív adásvételi szerződésben vevőként
