Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 10 (105. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
2913 Amint azt ön is jelezte, ennek a támogatási formának a legfőbb hivatása az, hogy a legrászorultabbak számára biztosítsa a gyógyszerhez, illetőleg a gyógyászati segédeszközhöz való hozzájutást. Valóban arró l van szó, hogy ennek a támogatási formának a diszfunkcionális elemei a legrászorultabbak ellátását veszélyeztetik, miközben olyanok is támogatáshoz jutnak, akik erre nem szorulnak rá. Az a véleményem, hogy megvannak a változtatás feltételei, a változtatás szükségessége most azonban már nem egyszerűen mérlegelés kérdése, sokkal inkább a feszítő körülmények tudomásulvétele. Dolgoznak a felülvizsgálatot végző szakmai csoportok, és abba az irányba indultunk el, ahogy ezt a képviselő úr is megfogalmazta, hogy a z elszürkült közgyógyellátás személyre szóló legyen. Ezért fogjuk bevezetni a következő esztendőben az úgynevezett egyéni gyógyszerkeretet, amelynek a nagysága terhére a rászorult beteg számára az orvosa a neki szükséges gyógyszereket rendelheti. Sajnáljuk , hogy az előző kormány nem tett ebbe az irányba pozitív lépést, úgyhogy ezt a felelősséget, ezt a feladatot nekünk kell vállalni, de ez elől nem fogunk kitérni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kér ek szépen mindenkit, aki az ülésteremben tartózkodik, hogy a mobiltelefonokat kapcsolják ki, mert zavarja a felszólalókat. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Sz övetsége képviselőcsoportjából: “A politika és a politikus felelősségéről” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék visszatérni néhány, az elmúlt héten történt döntésre, jelenségre, megn yilvánulásra. Először is, a bíróság másodfokon felmentette azt a volt országgyűlési képviselőt, aki kirekesztésre buzdított bizonyos népcsoport ellen. Két roma ügyében született bírói döntés, akik ártatlanul ültek mintegy másfél évet; kártérítést követelte k, a bíróság kimondta, hogy kevesebb pénz jár nekik, mert nem olyan intelligensek, és ezért aztán nem tarthatnak igényt olyan mértékű kártérítésre. Az elmúlt héten történt szintén, hogy a közszolgálati televízió egyik műsorában meggyalázták 1956 emlékét eg y antiszemita kijelentéssel, a televízió vezetése a műsort megszüntette, a hét végén pedig, megjegyzem, a rádió vezetőjének részvételével, aki egyébként nem közszereplő, tüntetés zajlott, nem '56 védelméért és nem '56 emlékének meggyalázása ellen, hanem az on műsor megszüntetése ellen, amely az áltörténész nézeteinek kommentálás nélkül helyt adott. Tisztelt Képviselőtársaim! Le szeretném szögezni, minden utólagos támadást kivédendő, hogy nem a bírósági döntésről beszélek, parlamenti párt vezetőjeként nem is minősíteném, bár megvan róla a véleményem. Én annak a jelenségcsoportnak a terjedéséről beszélek, ami sajnos egyre inkább jellemzi társadalmunkat, egyre inkább jellemzi akár politikai közéletünket is, és amely jelenség ellen mindnyájunk felelőssége fellépn i. Szó van itt, tisztelt képviselőtársaim, a gyűlöletbeszédről, szó van a kirekesztésről, szó van a különböző típusú, fajta kisebbségek elleni különböző fellépésekről, szó van az előítéletes gondolkodás terjedéséről, szó van a rasszizmus, az intolerancia t erjedéséről. Tisztelt Képviselőtársaim! Rögtön le szeretném szögezni, hogy az a vita, ami arról szól, hogy vajon az emberi méltóságot vagy a szólásszabadságot helyezzük előtérbe, és ennek megfelelően próbáljuk alakítani a törvényeinket, rossz vita, mert az embert két nagyon fontos, egymással egyenértékű ügy sorrendbe állítására kényszeríti, ami megítélésünk szerint végképp helytelen lenne. Ezért mi továbbra sem látunk más megoldást a dolog ellen, mint a nagyon határozott politikai fellépést, az ilyen jelens égektől történő nagyon határozott elhatárolódást. Itt beszélnék a politika és a politikus felelősségéről, mert úgy ítélem meg, hogy az elmúlt 1314 évben éppen ezen a ponton szenvedi a legnagyobb csorbát a közéletünk, és ennek a következménye valójában az, hogy ezek a nézetek büntetlenül terjedhetnek, és ráadásul büntetlenül mérgezhetik a közéletünket, mérgezhetik általában a politikai és a társadalmi légkört. Mert, tisztelt
