Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 15 (85. szám) - Dr. Csapody Miklós (MDF) - a külügyminiszterhez - “Mit tett a magyar kormány az aradi szabadságszobor felállításáért?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
290 Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Dr. Csapody Miklós (MDF) - a külügyminiszterhez - “Mit tett a magyar kormány az aradi szabadságszobor fel állításáért?” címmel ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Ház! Csapody Miklós, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, kérdést kíván feltenni a külügyminiszternek, “Mit tett a magyar kormány az aradi szabadságszobor felállításáért?” címmel. Képviselő úr, öné a szó. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Képzeljük el a következő történetet, Iliescu elnök úr után szabadon. Ő szokta ugyanis emlegetni a németfrancia megbékélési modellt . Igen nehéz volna megértetni ugyanis a német választókkal, miért kéri a német kormányt egy német képviselő, hogy küzdjön egy német szabadságszobor felállításáért, mondjuk, a francia Strasbourgban; aki - mármint a német képviselő - a Bundestagban azért vol na kénytelen a német kormánytól diplomáciai segítséget kérni, a saját kormányától, mert a strasbourgi városi tanács döntését a szobor újrafelállításáról, mondjuk, a párizsi kormány megvétózta volna. Ilyen eset természetesen Európában nem fordulhat elő, ott nem, és meggyőződésem, hogy a románok aradi esetét nem értené sem a német, sem pedig a francia polgár, már ha egyáltalában érdekelné őket. Minket azonban, ellenzéket és kormányt ez a kérdés nagyon is foglalkoztat. Az aradi szabadságszobor már rég nemcsak a román kormány és az RMDSZ ügye, hanem a két ország közötti kapcsolatok kérdése is; egy zavaró tüske vagy egy zavaró momentum, ahogy ön egyszer ezt említette. Ezért kérdezem tehát a kormányt, mit tett, mit tesz a meghozott döntés érvényre juttatásáért. Me rt a döntés megszületett az idén tavasszal Bukarestben, és annak idején a román miniszterelnök a fülünk hallatára mondta el, hogy a helyi önkormányzat döntésével teljes mértékben egyetért, azt tiszteletben kell tartani. Azt már nem tette hozzá, hogy a törv ény Romániában az, amit a kormány annak tekint. Aztán előállt az egyik miniszter, és azt mondta, hogy ez a szoborcsoport o creaţie banală, azaz egy átlagos és középszerű, banális kreáció. Nos, ne firtassuk, hogy a Romániaszerte látható köztéri emlékművek milyen célt szolgálnak és milyen műértéket képviselnek, mert ma már az a kérdés, hogy az aradi szoborról szólva Romániában az úgynevezett megbékélésről vane szó, vagy pedig a közelgő választásokról. Figyelemmel várom a miniszter úr válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. A kérdésre Kovács László külügyminiszter úr válaszol. Parancsoljon, öné a szó, miniszter úr. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ősz intén köszönöm a kérdést, mert lehetőséget ad arra, hogy a kormány álláspontját ebben az igen fontos és meglehetősen kényes kérdésben röviden összegezzem. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Medgyessykormány kezdettől, az első pillanattól felvállalta a szoborc soport felállításának a támogatását, és sokáig úgy nézett ki, hogy nincs is itt igazán szükség komoly kormányzati erőfeszítésekre, hiszen sikerült elérni az RMDSZnek azt, hogy az aradi városi tanács hozzon egy pozitív döntést az újrafelállításról, és bár én egy picit másképp emlékszem a miniszterelnök nyilatkozatára, mert ő azt mondta, hogy ő nem ért egyet vele, nem is támogatja, de nem fog semmit tenni, hogy megakadályozza, és ez akkor elégnek is tűnt, hogy a dolog menjen a maga útján.
