Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - A Magyar Honvédség kijelölt állományának a NATO reagáló erőkben történő részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség NATO-parancsnoksági beosztást betöltő tagjainak a NATO által vezetett műveletekben történő részv... - ELNÖK (dr. Szájer József): - HERCZOG EDIT (MSZP):
2868 Tény, hogy a NATO konszenzusos döntéseket hoz. A prágai csúcstalálkozón hozott dönté s Magyarország részvételével meghozott döntés volt. Tény az is, hogy az a felismerés, amely a prágai csúcshoz elvezetett, nem egy öncélú döntés volt a NATO és a NATOtagországok részéről, mármint olyan értelemben, hogy nem a bürokrácia valamilyen szórakozá sa volt, hanem annak a számomra mint egyszerű lakos számára és egyszerű nőként is könnyen felismerhető ténynek a felismerése, miszerint az ország biztonságát, a tagországok biztonságát ma sokkal jobban fenyegeti egy esetleges terrorista támadás - és erre a szeptember 11e, de ugyanígy a Melnyikov Színházban történt tragédia is példaként fölhozható , sokkal nagyobb fenyegetettsége van a tagországainknak, mint egy hagyományos fegyverzettel megvívott szomszédos vagy valamelyik távolabbi országtól való megtáma dásnak a félelme. Azt hiszem, hogy ebben talán egyetérthetünk. Tehát nem valamilyen öncél, hanem ennek a ténynek a fölismerése, hogy a biztonságunk megkeresése inkább a terrorista mozgalmak irányába kell hogy megvalósuljon, vezette el odáig a tagországokat , hogy konszenzusos döntéssel Prágában egy csúcsértekezleten úgy döntsenek, hogy felállítják ezt a 20 ezer fős, gyorsreagálású erőt. Ha ebben egyetértünk, tisztelt képviselőtársam, akkor egyet kell abban is értenünk, hogy ha megvizsgáljuk a terrorizmusra t alán legjellemzőbb tulajdonságokat, akkor három ilyen tulajdonságot lehet elmondani. Az egyik, hogy amorf, a másik, hogy látens, a harmadik, hogy az intézményrendszere minimális, ezért rettenetesen gyors reagálású. Ennek eredményeként született meg az a dö ntés, hogy létre kell hozni egy olyan katonai erőt, amely öt napon belül egy kialakult cselekmény ellenében föl tud lépni. Talán ebben nem is vitatkozunk. Mi abban vitatkozunk itt, tisztelt képviselőtársam, hogy a magyar parlamentnek joga vane megfosztani attól a tagországok lakóit, hogy ez a gyorsan reagáló haderő öt napon belül valóban el tudjon indulni vállalt katonai feladatának elvégzésére - amire bár ne adódjon soha életünkben példa , illetve arról döntünk, hogy Magyarország ebben részt kíváne venn i, vagy nem kíván részt venni, hiszen vannak más tagországok, amelyek ezt meg fogják nélkülünk is tenni. De akkor majd el kell azon gondolkodni, hogy Magyarországnak a politikai és a katonai jellegű kötelezettségvállalásaiban vane valamilyen összhang. Én ezen a politikai kötelezettségvállaláson a szavaink és tetteink között lévő összhangot értem, és körülbelül úgy tudnám leírni e tekintetben a Fidesz és a szocialisták közti különbséget, mint amekkora különbség a krokodil és az elefánt között van, tisztelt képviselőtársam; a krokodilnak hatalmas nagy szája van, rettenetesen jól tud kritizálni mindenki mást, de ugyanakkor nincsen füle, nem fejlődött ki a genetikai fejlődés során, egyáltalán nincsen füle, hogy meghallja, hogy mások miket mondanak neki. Amit ön elmondott annak kapcsán, hogy a NATOkötelékben szolgálatot teljesítő katonák nem mozdíthatók meg parlamenti hozzájárulás nélkül, arról nekem az a véleményem, de ez a gyorsreagálású erőkre is igaz - és egy nagyon egyszerű példát hozok föl, három gyermek é desanyjaként , hogy ez olyan, mint amikor elengedem a gyermekemet ugyan osztálykirándulásra három napra, de minden egyes akciója, minden egyes reggelije előtt haza kell jönnie, hogy megkérdezze, azt a reggelit megehetie vagy azt a várost megnézhetie. Az t hiszem, könnyen belátható, hogy ha mi elfogadtuk azt, hogy NATOkötelékben elengedünk magyar katonát, akkor neki ott a munkaszerződésében vállalt kötelezettségét el kell tudni végezni. A reagáló erők esetében úgy gondolom, hogy aki kimarad, az lemarad. E z a gyorsreagálású erő, az a 20 ezer fő a világ legfejlettebb hadserege lesz. Ebben, azt hiszem, nemzeti büszkeség lesz esetlegesen részt venni. Mondom ezt akkor is, ha én egyébként nem vagyok egy nagyon militáns parlamenti képviselő, és sokkal inkább hisz ek a békés megoldásokban. Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy a külügyi bizottság tagjaként részt vettem három héttel ezelőtt a NATOlátogatáson. Hadd mondjam el, hogy nagyon jó érzés volt magyarnak lenni, hallani a NATO négy főtitkárhelyettesétől, hogy a m agyar diplomácia és személyesen nagykövetünk milyen magas színvonalon látja el a munkáját. Ugyanilyen jó volt hallgatni Johnston tábornoktól, a NATO főparancsnokától, hogy a Magyar Honvédség kint állomásozó katonái és tisztjei milyen magas
