Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2857 szükséges, hogy termelői csoportok alakuljanak, és múlhatatlanul szükséges, hogy ezek a termelői csoportok lehetőség szerint nyugateurópai példákhoz visszanyúlva, szövetkezeti elveknek megfelel ően működjenek, máskülönben a nagy hal megeszi a kis halat. Köszönöm Járvás úr bólintását. Azt gondolom, elsősorban nekünk arra a soksok kis halra van szükségünk, és azokat kívánjuk megvédeni, nem feltétlenül a nagy halakat akarjuk jóllakatni. Ebben pedig a termelői csoportok tudnak valóban segíteni szövetkezeti alapon. Elnök úr, képviselőtársaim, köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : E lnök Úr! Tisztelt Ház! Az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat módosítása - amely előttünk van , vitája során annyi ajtó nyitódott, amelyiken léphetnék, kellene lépnem a témának további megvilágítása felé, hogy bőven akad. Egyik, amit éppen most hall ottunk, pár perccel ezelőtt, hogy az érintettek konszenzusán alapszik, aztán az, hogy az “egységes” szó valahogyan nem kívánatos. De aztán hallottunk más olyan kitételt, meghatározást, ami bizony, igen tisztelt Ház, néha hozzájárul a tisztázáshoz, néha ped ig inkább felhőt és ködöt terjeszt a témáról. Tisztelt Országgyűlés! Ismételten figyelmeztetni tetszettek egymást, képviselőtársaim, hogy ne a múltról legyen szó, de aztán majdnem mindenki a múltba nyúlt vissza, mert különben nincs fogantyú. Az, hogy a tag oknak, a tag tulajdonosoknak és a nem tag tulajdonosoknak kárpótlás fizettessék ki, az egy régi téma, de hogy igen vagy nem, és miért igen és miért nem, akkor már mindenki valamilyen történelmi vagy intézményes, vagy valamilyen fogantyúhoz nyúl. Engedtessé k meg, igen tisztelt Ház, hogy a magam kompetenciájáról szóljak én is egypár szót. Az az Országos Szövetkezeti Tanács, amelyre itt néhányan hivatkoztak, annak én tagja voltam; 1945ben alakult, és mindaddig, amíg az ávó, Rajk Lászlóék engem el nem vittek a börtönbe, tagja voltam. Tehát akár tanúként, akár pedig másképpen szívesen mondok erről többet, ha erre szükség lesz. Továbbá legyen szabad tanúsítanom azt, hogy a szövetkezeti törvény, amely létrejött 194546ban, egyéves koalíciós egyezség eredménye vol t, az akkori négy koalíciós párt, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és Nemzeti Parasztpárt egyezségének eredménye volt. Ennek a törvénynek, ami aztán egy kódex terjedelmű lett, 168 paragrafus, egész könyv terjedelm ű, én voltam az előadója. Akkor a törvényhozás ebben a teremben úgy történt, hogy a törvényeladó fent ült az emelvényen mindaddig, amíg a törvényről szó volt. (15.30) Tehát én napokig ott ültem a pulpituson, és a törvényelőadó bármikor beleszólt a folyó vi tába, bárki, kormány vagy képviselők, szóltak. Nos, ebben a szerepben is végigmentem, a törvényt megalkottuk, elküldtük a köztársaság elnökéhez, aztán a köztársaság elnöke épphogy aláírta, még hívott is néhányunkat, elmentem Farkas Ferenccel, Kerék Mihálly al, Kiss Sándorral Tildy Zoltán köztársasági elnökhöz, és akkor már Rajk Lászlóék, Rákosi Mátyásék kiderítették, hogy ez a Horváth János ellene van a Magyar Köztársaságnak, ez egy ronda ember. Tehát a törvényt is emiatt visszavonta a kormány, aztán nem let t meg; persze, az országgyűlési naplóban benne van, és a könyvtárok polcain ott van. Közben, tisztelt Ház, arról volt szó, hogy tanulmányozzuk, a koalíciós pártok, a szövetkezeti életet, amire annyit tetszettek hivatkozni. Erre létrejött egy hárompárti del egáció, akik elmennek majd Dániába, a Szovjetunióba, Franciaországba megnézni. A három személy a következő volt: Nagy Imre, az a Nagy Imre közgazdaságtanprofesszor, akinek a szobrát ott tetszik látni, ő volt az egyik, a másik Horváth János volt, én voltam , a harmadik pedig S. Szabó Ferenc, a Nemzeti Parasztpárt részéről. Végül aztán a küldöttség elment, nem én mentem Nagy Imrével, hanem Kiss Sándor, mert nekem még itt kellett lennem a szövetkezeti törvény miatt, az még folyt, ez
