Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
2856 teremten i annak a lehetőségét, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom ezekhez a több mint 150 éves magyar történelmi szövetkezeti hagyományokhoz hasonlóan tudna működni. (15.20) Én ezt célnak tekintem. Ezért ugyan még nem építkezik ez a törvény, de igenis előremutató nak tartom azt az itt egyesek által vitatott rendelkezését a javaslatnak, hogy belátható időn belül kilátásba helyez - én így fogalmaznék - egy normális szabályozást. Azért fogalmazok így, hogy “normális szabályozást”, mert nem vagyok abban biztos, hogy mi ndenkinek visszajön a normális, magához való esze ez alatt a két év alatt - a mai magyar politikai viszonyok nem feltétlenül ilyen sebességű változásokra utalnak , ezért én azt gondolom, hogy kár előre megkötni a kezünket. Szükség van normális szabályozás ra, de jogilag megkötött kezű törvényalkotásnak tekinteném, ha úgy, ahogy a javaslat tartalmazza a 3. § (2) bekezdésében, már eleve kössük ki, hogy ez egy egységes szabályozás legyen. Legyen normális szabályozás; ez körülbelül azt jelenti a jogszabály szöv egezésében, hogy legyen új szövetkezeti szabályozás. Ha ez egységes lesz, minden ágazatra kiterjedő, egy, a kedvemnek igazán megfelelő, mindössze három paragrafussal, ami a szövetkezés lényegét tartalmazza és abszolút garanciákkal a szövetkezés teljes szab adságára, akkor ám legyen egységes. De ha ilyen ostoba politikai vitáinkat nem tudjuk lezárni, és nem tudunk rajta felülemelkedni, és a szövetkezetek és elsősorban a polgárok, tehát a tagok érdekeit szem előtt tartva már most nem zárnám előre ki azt a lehe tőséget, hogy több szabályozás legyen. Tehát én az “egységes” kifejezés ellen vagyok itt ebben az összefüggésrendszerben. Mert új területek is lesznek, hiszen mint ahogy annak idején az Amerikai Egyesült Államokban a vidéki népesség villamos árammal való e llátását is szövetkezeti keretek között tudták megoldani, egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy például a mai, előttünk álló hulladékgazdálkodási vagy szociális kérdések megoldásában is bátrabban fogunk támaszkodni vagy fognak támaszkodni a tagok a szövetk ezés lehetőségére. Például a szelektív hulladékgyűjtés szövetkezeti keretek között elképesztő sikerekre vezethet. Tehát én azt mondanám, hogy nyitva hagynám még egyelőre ezt a kérdést, hogy egységes vagy nem egységes ez a szabályozás, de legyen, és feltétl enül biztosítsa a szövetkezés szabadságát. Felmerült itt - én már nem kívánnám kétpercesekkel terhelni a más törvényre várakozók idejét, ezért már úgy terveztem, hogy itt reagálok ebben a normális hozzászólásban néhány ügyre - például a foglalkoztatási köt elezettség ennek a javaslatnak a vitája kapcsán. Én magam is elmondtam: '89, a rendszerváltozás előtt, '88, '87... - magam is neveztem rabszolgabélyegnek a foglalkoztatási kötelezettséget; és én magam is azt mondom, hogy a törvényben előírt foglalkoztatási kötelezettség a szövetkezet szabadságát sérti. De ugyanúgy sérti a szövetkezés szabadságát, ha azokat a szövetkezeteket, amelyek magukra nézve az alapszabályban előírják ezt, hogy én azért jövök létre, hogy tagjaimat foglalkoztassam, ha ez hátrányt szenve d bármilyen szövetkezeti megközelítésből, ha az alapszabályában határozza el ezt egy szövetkezet, ez nem más, mint a szövetkezés szabadságának a bizonyítéka. Azt gondolom, hogy valami ilyen szövetkezeti szabályozás irányába kell elmennünk, amelyik lehetővé teszi ezt is, azt is, ami a tag érdekeit szolgálja. Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül költségvetési törvény és adótörvény vitáin keresztül kellene utat törni annak az igénynek, hogy bizony, a lakásszövetkezetek sokkal jobban el tudnák látni a feladataika t, ha az adóalany jellegükkel szemben a szövetkezeti jellegük lenne a szabályozás tárgya. Hogy ez egy új, egységesnek nevezett vagy valamilyen más formájú törvényben lesze megadva, nem tudom. Egy biztos: kell hogy legyen előnye, és ez nyilván azt jelenti, hogy olcsóbban tudja nyújtani a lakásszövetkezet a saját tagjai számára a lakásszövetkezeti szolgáltatásokat, mint ahhoz a szolgáltatáshoz bárki, még ha akár kívülálló üzletrésztulajdonos is, hozzájuthat. Nagyon fontos lenne, hogy az alkalmat, nevezetese n az új szövetkezeti törvény megalkotását felhasználjuk arra, hogy az emberek rádöbbenjenek, összefogás nélkül kiszolgáltatottak. Azért is lényeges ez, mert én magam is azt gondolom, hogy semmi köze a mezőgazdasághoz ennek a történetnek, de ennyit így zárá sul, azt gondolom, még el kell mondani, viszont múlhatatlanul
