Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 3 (103. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2640 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Önök lassan hagyományt teremtenek abban, hogy olyasmiért ünneplik magukat, ami egyébként a köt elezettségük. Az elmúlt hónapokban se szeri, se száma nem volt a megnyilatkozásoknak. Érdekképviseletek, szakszervezeti vezetők, munkáltatói vezetők nehezményezték, hogy a kormány nem tárgyal velük, nem közlik az álláspontjaikat, kormányzati döntések után sajtóból értesülnek az álláspontokról. Ehhez képest tehát, hogy végül is betartják a társadalmi párbeszéd egyeztetésre vonatkozó szabályait, örömnek tekinthetjük és üdvözölhetjük, hogy végül is leültek a tárgyalóasztalhoz, és születtek megállapodások. Ami a megállapodás tartalmát illeti, megértem, hogy a kormány elégedett, hiszen valójában az érdekképviseletek által képviselt dolgozók nem kaptak a megállapodással szinte semmit. Azt, ami a minimálbér emelését jelenti, azt, ami a bérajánlásban megjelenik, gya korlatilag elviszi az infláció, amit nem visz el az infláció, azt elviszi az összességében egymásfél százalékos adóteheremelés. Önök tehát elérték azt, hogy végül a tárgyalás látszatának megmentése érdekében az érdekképviseletek beadják a derekukat, és t udomásul vegyék a kormány költségvetésben megjelenő diktátumát. Különösen jellemző, hogy a megállapodást most a miniszter úr üdvözölte, miközben - ezt már a mai Népszabadságban olvashatjuk - van olyan érdekképviselet, méghozzá jelentős érdekképviselet a kö ztisztviselők körében, amely további megállapodásokat akar; új megállapodásokat akar a közszféra béreire vonatkozóan, és tárgyalásokat végre azokról az elbocsátásokról, melyekről az érdekképviselet vezetői az újságokból értesültek, és becslések szerint 50 ezer embernek, köztisztviselőnek és családjának a munkája, a megélhetése, a mindennapi kenyere forog veszélyben. Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két per cben megadom a szót Herényi Károly frakcióvezető úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, frakcióvezető úr. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Ön közmegegyezésről beszélt a minimálbé r és egyebek ügyében. Csak megjegyzem, hogy a Közalkalmazotti Tanács mandátuma lejárt két napja. Tehát nincs legitim testület, amely e kérdésben állást tudna foglalni. Ön azt mondja, hogy 6 százalékkal, 50 ezer forintról 53 ezer forintra emelik a minimálbé rt. (12.10) Csak emlékeztetném rá, hogy az előző ciklus idején négy év alatt 20 ezer forint környékéről 50 ezer forintra emeltük a minimálbér összegét. Igaz, hogy önök az előző esztendőben adómentessé tették a minimálbért, de ez egy álságos intézkedés volt , mert viszonylag kicsi előnyt jelentett ez a minimálbérből élők számára. Ha figyelembe vesszük, hogy a kormány a következő esztendőben 6 százalékos inflációval számol, de ellenzéki képviselők és szakértők sokasága állítja, hogy ennél magasabb lesz az infl áció, akkor nem minimálbéremelésről, legfeljebb a reálérték megőrzéséről lehet szó. De ez is álságos közelítése a problémakörnek, hiszen az adócsökkentés és a minimálbér 6 százalékos emelése sem fogja azokat a fogyasztási típusú adóemeléseket, amiket péld ául az általános forgalmi adó emelése, vagy az új bevezetett adófajták, amelyek egyformán sújtják a legszegényebb rétegeket és a leggazdagabbakat is megpróbáltatásoknak teszik ki, nem fognak rajtuk segíteni... - ez a megoldás nem orvosolja ezt a helyzetet. Az elbocsátások, a soha eddig nem látott méretű elbocsátások, amelyek a közalkalmazottakat és általában a magyar munkavállalók világát érintik, olyan jellegű és olyan mély problémák, amikre a tárca és az államtitkár úr semmiféle javaslatot, semmiféle olya n biztató megoldási elképzelést nem mondott (Az elnök jelzi az idő leteltét.) , amit várhattunk volna, szemben ezzel a mostani hozzászólásával.
