Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2609 minimálbérrel kapcsolatos viták voltak az elmúlt időszakban vagy a kár a mai napon, akkor az az érvünk talán nem hangzott el, hogy nem lehet az Unióhoz csatlakozni, és nem lehet a gazdasági problémánkat egy éhbéren dolgoztatott, gyakorlatilag rabszolgamunkával foglalkoztatott magyar munkaerővel megoldani. Meggyőződésem, h ogy sem önöknek, sem nekünk nem lehet a célunk, és nem is az, hogy a magyar gazdaság versenyképességét az olcsó munkaerővel tartsuk fenn. Ez nem cél, nem vezet sehova. Úgy gondolom, hogy ebben nincs közöttünk vita. Ugyanakkor viszont meg kellene találni, é s a jelenlegi költségvetésben - és ezért mondtam, hogy egy sor áttételes hatása van - nem találjuk azokat az eszközöket, amelyek a magyar munkaerő termelékenységi, hatékonysági, képzettségi, egyáltalán életviteli dolgaiban könnyítést vagy előbbrejutást ere dményeznének. Nagyon furcsa dolog ez. Bizonyára önök is számosan ismerik, mondjuk, a német gazdasági kamarának vagy más nyugateurópai gazdasági alakulatoknak, szakértői csoportoknak a véleményét, ami 1520 tételben sorolja fel, hogy a befektetési szempont ok közül mit sorol előre. (18.50) Ebben, ma már nem furcsa módon, 810 évvel ezelőtt meglepődve tapasztaltuk azt, hogy például a rendelkezésre álló munkaerő higiénés szokásait előbbre sorolták, mint az adókedvezményeket, mint a támogatást - tehát hogy azér t a pénzért milyen munkaerőt kapnak. Ez összefügg a szakképzéssel, összefügg az általános életvitellel, összefügg azzal, hogy a munkára jelentkező dolgozó milyen hangulatban jelenik meg a munkahelyén. Tehát nem az a kifogás és nem az a fő bajunk, hogy a ve rsenyképességi összehasonlításokban egy befektetési döntésnél jelenleg a magyar munkaerő ára, munkaerő költsége magasabb, mint, mondjuk, Szlovákiában, örülünk neki, de ugyanakkor nem látjuk ennek az ellentételezését. Mikre gondolok? És engedjék meg, hogy a késői időre tekintettel itt is csak példálódzva mondjak pár dolgot. Közhely, de igaz: Magyarországon a cégbejegyzés nehézkes, magas a költsége, és ráadásul mi most még jobban megemeltük. Egy kft. alapítása Magyarországon az egy főre eső bruttó nemzeti jöv edelem 64,7, kereken 65 százalékába kerül, Lengyelországban ez csupán 23 százalék, az Európai Unió átlaga pedig 13 százalék. A cégbejegyzés időigénye Magyarországon átlagosan 65 nap, Romániában 46 nap, Ausztriában 30, az Egyesült Államokban 4 nap. A csődel járás költsége tanulságos, Magyarországon a cég vagyonának átlagosan 38 százalékát emészti fel, míg Lengyelországban csupán a 18 százalékát. Egy egyszerű kereskedelmi szerződés polgári bírói úton történő kikényszerítése Magyarországon átlagosan 1 év 8 hóna pig tart, szemben a 8 hónapos európai átlaggal. Gondolom, ezek a számok önmagukért beszélnek, és nyilvánvaló, hogy egyikmásik tételét nem lehet közvetlenül a 2004es költségvetéssel összehozni. De azt, hogy a magyar vállalkozások versenyképességét tételes en a 2004es költségvetés és kapcsolódó jogszabályai ne rontsák, illetve a költségvetés tartalmazza azokat a tételeket, amelyek a magyar gazdaság versenyképességét növelik, úgy gondolom, egy mindnyájunk által elvárható feladat és cél. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Keller Lászlónak, a Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon! KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Számomra érdekes volt hallgatni Fónagy képviselő úr, exminiszter fejtegetéseit az autópályaépítésről. Az a benyomásom, hogy ma sokkal nagyobb rálátása van a képviselő úrnak az autópályaépítésre, mint volt annak idején, mert tudja, hogy akkor hol dő ltek el a folyamatok, az MFB tanácsadó… (Kuncze Gábor: Beérett, beérett…) Ő is beérett, de mi is másképpen csináljuk, tehát átláthatóbban, nyilvánosabban folyik az előkészítési munka. (Dr. Fónagy János: Jobb későn, mint soha!)
