Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2559 köztisztviselők aránya magasabb az Unióban mért átlaghoz viszonyítva. Nos, 2001ben hazánkban az összes foglalkoztatott 7,5 százaléka dolgozott a közigazgatásban. Ez az arány kisebb az Európai Unió 7,7 százalékos átlagánál. Ha a közigazgatási l étszám leépítésének ötletét követően megkérdezték volna az ilyen ismeretekkel megbízott, már említett két hivatal bármelyikét, akkor azok nyilván hitelesen tájékoztatták volna a kormányt a valós adatokról, és el lehetett volna kerülni a valótlan indokokra való hivatkozást. Az uniós ügyekben járatos közgazdászok azon a vulgármarxista szembeállításon is meglepődtek, amivel a kormány a rossz emlékű, produktívimproduktív szemlélet felelevenítésével ismét eluralta a tájékoztatást. Az uniós országokban ugyanis n em öncélú a magyarországinál is népesebb köztisztviselői kar fenntartása, hanem komoly termelési tényező, pótolhatatlan gazdaságvédelmi feladatokat lát el. Ha csökkenne ez a létszám az uniós országokban, akkor nem enyhülnének, hanem növekednének az ottani vállalkozók nehézségei. Ott nem lenne sikere az itthoni, a vállalkozókat és a közalkalmazottakat mesterségesen összeugrasztó politikának, mert az uniós országokban nagyon jól tudják, hogy a lebontott vámhatárok nyomán beözönlő külföldi árukkal szemben csak is szigorúbb hatósági ellenőrzés jelenthet védelmet. A hazai áruforgalomhoz képest többszörös az áruk minőségét ellenőrző és a fogyasztóvédelmet szolgáló hivatalnokok száma, így próbálják megőrizni a hazai ipar védelmét a szabadon behozható, gyakran bóvli minőség miatt. Szigorúbb a versenyfelügyelet is, mindenekelőtt a piaci helyzettel, az erővel való visszaélést büntetik. Az nem fordulhat elő a hozzánk viszonyítva több adóellenőrzés miatt, hogy multicégek négyöt hónapig nem rendezik tartozásaikat a beszál lítóikkal szemben, ami sajnos nálunk általánosan bizony tapasztalható. Az ottani országok erősen védik a munkavállalók érdekeit és lehetőségeit, azaz százezer foglalkoztatóra vetítve háromszor annyi munkaügyi ellenőr vizsgálja a munkahelyek munkavédelmi be rendezéseit, alkalmazási szerződéseit, bérfizetési gyakorlatát, túlóráit és ügyeleti díjazását, mint nálunk. A rendkívül szigorú környezetvédelmi előírásokat ellenőrző hatósági személyek száma százezer lakosra vetítve a magyar átlag többszöröse. Sorolhatná m még azokat a feladatokat, amelyek ellátása révén az ottani vállalkozói közeg nem ballasztnak, hanem termelési feltételnek érzékeli a hatóságok munkáját. Lehet, hogy erre a feladatra alkalmatlan a magyar közigazgatás, de akkor nem a létszámában, hanem az összetételében van a hiba, és ennek megoldására kellett volna a kormánynak figyelmet szentelnie. A létszámleépítés nemcsak a központi államapparátus ellenőrző funkcióit veszélyezteti, hanem a helyi önkormányzatok ellenőrző munkáját is. Már eddig is gond vo lt, hogy a megfelelő források hiánya miatt elégtelen az erdőőrök, mezőőrök, vadőrök, halőrök, gátőrök létszáma, és emiatt általánossá vált a mezei és erdei tolvajlás. Ha belelapozunk községeink 150200 évvel ezelőtti számadáskönyvébe, akkor legelőször ilye n feladatokra szántak pénzt. Ma utoljára jut pénz vagyonvédelemre, közbiztonságra, és emiatt a gazdálkodói biztonság alapjai rendülhetnek meg az ország több területén. A törvényjavaslat indoklásában egyébként fölöttébb vitatható megállapítások olvashatóak, tisztelt miniszter úr. Eszerint a versenyképességünket rontották a korábbi bérintézkedések - itt valószínűleg a minimálbér felemelésére utalt az indoklás , és rontotta a forint szilárdsága. Abba most nem kívánok belemenni, hogy a közgazdászok általános v éleménye szerint a fizetőeszközök értékállósága a stabil gazdaság nélkülözhetetlen feltétele. A bérezés szempontjából nagyobb hiba annak elhitetése, hogy a hazai munkaerőköltségek olyan magasak, hogy komolyan veszélyeztetik versenyképességünket. Ha összead juk a béreket és közterheiket, akkor a magyar munkaerőköltségek 1520 százalékkal kisebbek, mint a lengyelországi vagy csehországi munkaerőköltségek. (15.00)
