Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - GLATTFELDER BÉLA (Fidesz):
2541 Akkor azt mondták, hogy majd 2004. január 1jétől fogják biztosítani az oszt atlan közös földek kimérésének a költségvetési támogatását. Kérdezem, eltaláljáke, vajon benne vane ez a 7 milliárd forint a költségvetési törvénytervezetben. Nincsen benne; összességében, ha jól emlékszem, 100 millió forint van erre a célra biztosítva. Amikor a szocialistaszabad demokrata kormány hivatalba lépett, megszüntette az iskolatejprogramot. Ez egy korábban néhány megyére kiterjedő program volt, azzal a céllal indult el, hogy majd az egész országra kiterjesszük. 1 millió 400 ezer gyerek kaphatna így tejet. Ennek a költsége, ahogy maguk a szocialisták és a kormány is megállapította az egyik szocialista országgyűlési határozati javaslat kapcsán, egy évre mintegy 7 milliárd forintra rúgna. Most azt mondják, hogy újra fogják indítani ezt a programot, de a költségvetési törvénytervezetben a szükséges költségeknek csak az egytizede, 800 millió forint szerepel. Ebből egész biztos, hogy nem lehet egy éven keresztül 1 millió 400 ezer gyermek iskolatejhez juttatását finanszírozni, pedig erre szükség lenne. Amikor tavaly tárgyaltuk a drogtörvényt, mi magunk is benyújtottunk egy ilyen országgyűlési határozati javaslatot, és azt mondtuk, hogy a füvet a teheneknek, a tejet a gyerekeknek. Akkor azért kellett ezt elmondanunk, mert ebben az időben mondta azt Németh Imre a tejfeleslegekkel összefüggésben, hogy a fölösleges tejet a disznókkal kell megitatni. Mi úgy gondoljuk, hogy sokkal helyesebb lenne, ha a felesleges tejmennyiséget inkább a gyerekeknek adnánk oda az iskolában. Sajnos a költségvetés Földművelésügyi Minisztériumot érintő fejezete nagyon nagy mértékben megterheli, föléli a jövőt is. Hiszen, ha megnézzük, hogy mi fontos a jövő szempontjából: oktatás, kutatás, gyerekek tanítása, szaktanácsadás, illetve a különböző intézményi beruházások, hogy ezek teljes en ne romoljanak le, az állaguk fenntartható legyen. Most mind a két területen drámaian rossz a helyzet, az oktatás, a kutatás és a szaktanácsadás területén 2 milliárd forinttal - ez mintegy 15 százalékos csökkenést jelent - csökkennek a kiadások, és az it t dolgozók béreit befagyasztják, társadalmi megbecsülésük csökken, az infláció elviszi nemcsak a pénzük jelentős részét, de bizony ez a megbecsülésük hiányát is jelenti. A különböző intézményi beruházásokra, fejlesztésekre szánt források is 4 milliárd fori nttal csökkennek, és ez is egy 10 százalékos csökkenés, miközben az infláció miatt valószínűleg a beruházások egyébként drágábbá válnának. Ennek az a következménye, hogy nyilvánvalóan egyszer majd el kell végezni a felújítási munkákat, ezt nem lehet örökké halasztani, mert különben összerogynak ezek az épületek, ezeket fizikailag fenn kell tartani. Tehát sajnos ezeknek a költségeit úgy tűnik, ez a költségvetés a jövőre terheli. Ha megnézzük, hogy mi van az EUs pénzek fogadására szakosodott intézmények fejl esztésével, akkor itt mindenképpen eszünkbe kell jussanak azok a rossz hírek, amelyek az elmúlt napokban láttak napvilágot számos napilapban, miszerint az Európai Unió legújabb jelentésében azt kívánja kimondani, hogy Magyarország ezen a téren felkészültsé gét tekintve lecsúszott, és sereghajtóvá vált. Én azt remélem, hogy ez a hír nem igaz. Bízunk abban, hogy az újságok tévednek, és végül kedvezőbb értékelést kapunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy sokszor az Európai Unió megállapításai túlzóak, az Európai Un ió sokszor kritizál olyasmit a tagjelölt országoknál, amihez joga sem lenne, és a kritikái is alaptalanok. Reméljük, hogy most ebben a helyzetben is erről van szó. Viszont nem tartjuk helyesnek, hogy állami támogatást akarnak arra fordítani, hogy az állami gazgatás jelentős részét privatizálják. Mert majdnem 800 millió forintot kapna a Magyar Agrárkamara arra a célra, hogy számunkra nem ismert módon az európai uniós kérdésekkel foglalkozzon. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az államigazgatásnak egy jelentős ré szét, olyan feladatokat, amiket egyébként az államigazgatás keretében is el lehetne végezni, privatizálnak, ráadásul még ezért az államnak a költségvetésen keresztül fizetnie is kell. Ahelyett, hogy ezen nyernénk vagy megtakarítanánk, nekünk ez pénzbe kerü l. Szerintem ez nincs így jól. Tehát mi azt javasoljuk a költségvetés tárgyalásakor, hogy ezeket a forrásokat - ez majdnem 800 millió forint - fordítsuk inkább az európai uniós felkészülésre, az intézmények fejlesztésére. Talán
