Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 15 (85. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
253 Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány részéről megadom a szót Kiss Péternek, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter úrnak. Miniszter úr, öné a szó. KISS PÉTER , a Miniszterelnöki Hiva talt vezető miniszter : Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Azt gondolom, hogy egy demokrácia kialakulásának éppen mércéje is az, hogy a parlamentben, a demokratikus fórumokon és intézményekben arról esike szó, amirő l otthon, vacsora közben az emberek beszélnek, az életkörülményeket, az életlehetőségeket érintő kérdésekről. Nos, nálunk ez még nincs így. Ezt tapasztalhatjuk itt, a parlament fórumán hétköznap, és láttam, figyeltem, ahogy képviselőtársaim egy részében ne m váltott ki nagy érdeklődést ez a hozzászólás (Közbekiáltások a Fidesz soraiból.) , holott éppen ezek azok a kérdések, amelyek sokak, milliók számára a legfontosabbak ma Magyarországon. Hiszen talán emlékeznek rá, a rendszerváltáskor mindannyian itt a Házb an arra gondoltunk, hogy nemcsak nagyobb szabadságban, hanem nagyobb jólétben is fogunk élni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A KISZben mire gondoltál?) És bizony, ez eddig milliók számára illúzió maradt. (Folyamatos zaj, az elnök csenget.) Illúzió marad t, sőt azokkal a demokratikus intézményekkel és lehetőségekkel, amelyeket az új alkotmány, a demokratikus intézmények - amelyeket közösen építettünk fel - teremtettek meg mindenki számára, csak egy nagyon szűk kisebbség volt képes a hétköznapokban élni. Me rt bár millióknak szabad nagyon sok mindent az alkotmány szerint, de milliók számára ez ma nem lehetséges a szegénység, az egzisztencia korlátai, az anyagi helyzet szerint. Ez nagyon nagy baj. Ezért sem véletlen, hogy a kormány, lehetőségét látva annak, ho gy megvan a gazdasági fedezete, háttere, az európai uniós csatlakozás eszközével megteremthető a jövőbeni feltétele is annak, hogy a jóléti rendszerváltást, milliók számára a megélhető szabadságot teremtsük meg, ezt tűzte ki a kormányprogram fő pilléréül. Ténykérdés, és ezt, hála istennek, sem politikai vitával, sem kommunikációval nem lehet elvenni az emberektől, az első másfél év konkrét támogatási intézkedései ott vannak sok ember zsebében, és már javítják az életkörülményeket. (Derültség a Fidesz soraib an.) De az is ténykérdés, hogy ennyi idő alatt évtizedes lemaradást nem lehet pótolni. Aki ebben a kérdésben elkötelezett, nyilván támogatni fogja, nemcsak akkor szavaz igennel, amikor ezt a hangulat megkívánja a társadalomban és a parlamentben, hanem akko r is, amikor a jóléti intézkedések makrogazdasági, gazdasági növekedésbeli feltételeit támogatni kell. Tehát ezért bizton számíthatunk arra - gondolom én, visszatekintve az elmúlt 16 hónapra , hogy közös erőfeszítéssel fogjuk megszavazni majd a jövő évi g azdaságpolitikai terveket, hogy megalapozhassuk a jóléti rendszerváltás soron lévő és következő intézkedéseinek költségvetési hátterét, feltételeit. Nehéz következő év várható a nehéz nemzetközi gazdasági körülmények miatt, és nyilván meg kell tudni mondan i világosan, hogy egy 23, esetleg 3 százalék fölötti, szűken vett növekedésből lehete ugyanazokat a jóléti intézkedéseket vállalni, mint amit 46 százalékkal terveztünk. Hogy lehessen a ciklus egészében, ahhoz azokra az intézkedésekre van szükség, amit k épviselő úr is említett, azokra az intézkedésekre, amelyek az infrastruktúrába, az autópályaépítésbe feszített ütemben beruháznak, mert ez jelenti a feltételt ahhoz, hogy ha hátszél lesz, gyorsabban tudjunk előrehaladni, és teljesítsük az emberek számára vállalt jóléti feladatokat. Itt konkrétan arra gondolok, hogy bár tervben van, és nyilvánvaló módon meg is fogjuk többséggel szavazni, hogy jövőre tovább kell lépni a 13. havi nyugdíjban, az 54. hetit is ki kell fizetni, hogy idén kifizetjük az özvegyi nyu gdíj megemelt mértékét, még novemberben 25 százalékkal megemelve az özvegyek mostani járandóságát, mégis, azt hiszem, még többet kell adni a rászorulóknak. És ahhoz, hogy ők többet kaphassanak, nemcsak a szocpolt kell emelni, a szociálpolitikai támogatást a lakástámogatásnál, hanem nyilvánvaló módon az összes rászorulónak,
