Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - DR. LÉVAI KATALIN tárca nélküli miniszter:
2510 segít nekik, hogy bekapcs olódhassanak különböző képzési programokba. Úgy gondoljuk - ahogyan ezt az Európai Unió irányelvei is nagyon gyakran előírják a számunkra , hogy a képzés és a foglalkoztatás lehet a teljes társadalmi integráció két alapvető pillére. A másik fontos súlypon t a nők esetében a képzés, amely a közéleti szerepvállalást segíti. Sajnálatos módon a nők közéleti szerepvállalása ma még mindig meglehetősen alacsony, és ez alatt én nemcsak a politikai részvételüket értem, hanem a döntéshozó testületekben való részvétel üket is. Ezért országszerte olyan képzési programokat indítunk, amelyek abban segítenek a nőknek, hogy bátrabban és aktívabban vállaljanak közéleti szerepet a szó legtágabb értelmében. A harmadik súlyponti területünk ebben az ügyben az erőszak kezelése. Na gyon sok fiatal nő, fiatal lány esik áldozatul a prostitúciónak és az emberkereskedelemnek. Nagyon sok nő és gyermek esik áldozatul a családon belüli erőszaknak. Olyan programokat indítunk együttesen más minisztériumokkal, amelyek elsősorban a megelőzésre épülnek, de egy egészen új intézménytípust is szeretnénk meghonosítani Magyarországon: ez a krízisintervenciós központok rendszere. Olyan hálózatról van megint csak szó, olyan új intézményekről, amelyek komplex jogi, szociális, mentális, pszichológiai segí tséget nyújtanak az erőszakot elszenvedett embereknek. De ahhoz, hogy ez a rendszer jól működhessen, olyanoknak a képzését is el kell végeznünk, akik az áldozatokkal valamilyen módon kapcsolatba kerülnek: így például a bírák, a rendőrök, akik olyan módon h oznak ítéletet, hogy az nagyon gyakran a régi sztereotípiákat erősíti meg, és az áldozatok újabb viktimizációjához járul hozzá. Ezen a területen, tehát a nők érdekeinek és teljes jogegyenlőségének a területén az áldozatvédelem, a megelőzés, a prostitúció e lleni küzdelem, a munka világába történő visszavezetés, a nők és gyermekek védelme és a képzés azok a súlypontok, amelyekre programokat találtunk ki. Egy másik nagy csoportról kell még beszélnem: a fogyatékosok csoportjairól, akik számára elsősorban a hozz áférhető környezet megteremtése a feladat. A szó legtágabb értelmében értve, nemcsak a fizikai akadályokat kell lebontani, hanem a fejben lévő előítéleteket is. Éppen ezért, mivel úgy gondoljuk, hogy a fizikai környezet átalakítása, a fogyatékosok számára egy élhető világ megteremtése még nagyon távoli cél, a saját költségvetésünkben egy közel egymilliárdos keretet különítettünk el erre a célra, hogy a fizikai hozzáférhetőséget és az információhoz való hozzáférhetőséget is segítsük. Vakbarát honlapot dolgoz unk ki, amely minden minisztériumban elérhetővé teszi a vak emberek számára is, hogy információhoz jussanak. Az akadálymentesítéshez pedig nemcsak állami erőforrásokat szeretnénk felhasználni, hanem ahogyan említettem, használni szeretnénk a társadalmi szo lidaritás intézményeit is. Gazdasági szervezetekkel vettük fel a kapcsolatot, akikkel közösen elindítottunk olyan programot, amely az akadálymentesítést segíti. Nem egyeztünk bele abba, hogy a fogyatékosszervezetek támogatása csökkenjen. A fogyatékosszerve zetek meg fogják kapni azt a támogatást, amire eredetileg az ő elképzeléseik szerint szükségük van. De hozzá kell tenni azt, hogy nemcsak a fogyatékosszervezetek foglalkoznak a fogyatékosok érdekvédelmével, nagyon sok olyan más támogatás is van az Egészség ügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnál, amely a fogyatékkal élőket segíti; ilyen például a járműpark alkalmassá tétele. De ugyancsak fontosak azok a kutatások is, amelyek végre fölmérnék egészen pontosan azt, hogy milyen állapotban, milyen helyzetbe n élnek azok az emberek, akik számára egyáltalán nem evidencia ebben a világban közlekedni. A harmadik nagy csoport, amelyről itt most szólni szeretnék, az a romák csoportja. Azt hiszem, sokan őket tartjuk - jogosan - a rendszerváltás legfőbb veszteseinek. Ők azok, akiknek a körében a legmagasabb a munkanélküliség aránya, ők azok, akik a leggyakrabban élnek olyan feltételek között, ami egy modern demokráciában megengedhetetlen. Olyan térségek keletkeztek ebben az országban, amelyek régiókként őrzik a szegén ységet, és nem mutatnak kijutást, nem mutatnak kimeneteli utakat: zsákfalvak többségéből áll össze egyegy ilyen mikrorégió. Az a célunk, hogy ezeket a mikrorégiókat, ahol a szegénység a cigányság
