Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 29 (101. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - KISS ATTILA (Fidesz):
2453 bérpótlék szeptembertől csak 500 forinttal emelkedik, ennyivel fizeti ki a kormány a pedagógusokat, akiket új kerettanterv és helyi pedagógiai program megírására kényszerít. Az osztályfőnöki pótlék maximuma szeptembertől 855 forinttal emelked ik. Ez a két bérelem a jövő évben mindössze 0,3 százalékos béremelést jelent éves szinten, és még ennek sincs meg a költségvetésben a fedezete, tehát ezt is a fenntartóknak kell kigazdálkodni csökkenő források mellett. Összegzésül elmondható, hogy bár a Ma gyar Bálint miniszter úr vezette oktatási tárca szabad kezet kapott idén a tartalmi kérdésekben, gondolok itt a közoktatási törvényre vagy a Nemzeti alaptanterv körüli vitákra, alapvetően a tárca a költségvetés vesztese lesz. Nagyobb baj ennél, hogy a magy ar oktatásügy lesz a költségvetés vesztese. Az is elhangzott ma már itt, hogy bankárkormány bankárköltségvetést készített. Ez így igaz, a bankár nem látja csak a számokat, nem látja a diákokat, nem látja a pedagógusokat, nem látja a vidéki kisiskolákat. Ho gy ez ne így legyen, hogy a jövőben a káros hatások ne legyenek érezhetőek a magyar közoktatásban, módosító javaslatokat kívánunk benyújtani a költségvetési tervezethez. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Kiss Attila, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó. KISS ATTILA (Fidesz) : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Ma már világos mindenki előtt, hogy elitnevelés és tömegnevelés egymástól nem választó el, sz erves egység kell hogy legyen, csak akkor értékes az eredmény, ha megvan a kettő egyensúlya - mondta 1937ben Kodály Zoltán. Az elitnevelés, tömegnevelés viszonyát nyugodtan behelyettesíthetjük az elitkultúra és a tömegkultúra kettősségére, és alkalmazhatj uk manapság is. Egységesen a kultúra egyik legfontosabb közvetítője a közgyűjtemények, a közművelődés és a könyvtári hálózat intézményrendszere. Több szocialista politikus, így Medgyessy Péter is személyesen vállalta fel a terület, a művelődés ügyét, fonto sságát. Ezek után joggal várhattuk azt, hogy a terület valóban kiemelt támogatásban fog részesülni a szocialistaszabad demokrata kormánytól. A 2004. évi költségvetés tervezetét tanulmányozva azonban nem erről győződhettünk meg. Az igaz, hogy a kultúrára f ordítható összeg látszólag növekedik, azonban ha jobban szemügyre vesszük a fejezeteket, kiderül, kéthárom részterület jól jár, a többinél viszont még a szinten tartást sem éri el a jövő évre beterjesztett javaslat. A Magyar Mozgókép Alapítvány megnövelt támogatásának őszintén örülünk, hiszen mindannyian elkötelezett hívei vagyunk a magyar filmművészetnek, azonban jó lenne, ha a megnövelt támogatásból készült filmeket lenne hol bemutatni, levetíteni, vagyis lennének olyan intézmények, amelyek erre alkalmas ak. Tekintsük át, hogyan valósul meg a tervezet szerint 2004ben a kulturális esélyteremtés programja! A már említett közművelődési intézményhálózat fenntartásának jelentős pillére a könyvtári érdekeltségnövelő támogatás egyébként évek óta jól működő rends zere. Az évenként rendelkezésre bocsátott keretösszegből pályázhatnak az intézmények, az ágazat intézményei állománygyarapításra és egyéb olyan feladatokra, amelyeket saját erőből, önerőből nem tudnak egyébként megvalósítani. Az érdekeltségnövelő támogatás összege 2002 óta nem változott, igaz, nem is szüntették meg, és ez önmagában már nagyon jó hír a szocialista kultúrpolitikától, de tény, egy fillérrel sem növekedett immár harmadik éve ez a mintegy 630 millió forintos összeg. Az áfatörvény módosulása, az energiaárak drasztikus emelése révén teljesen ellehetetlenülő önkormányzatok örülnek, ha a fenntartási költségeket ki fogják fizetni. Mondhatnánk, hogy a növekedő normatívák elegendőek lesznek fokozódó terheik kompenzálására, de csak mondhatnánk, hiszen ha megnézzük a normatívát, amelyről képviselőtársnőnk fog később beszélni, elnézést a kifejezésért, nevetőgörcsöt kapunk, ha megnézzük az összeget, 2 forinttal fog növekedni a
