Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 29 (101. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
2396 kell kiön teni, tessék belefőzni néhány krumplit, és még a krumpli is élvezhető lesz. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Dr. Kovács Zoltán: Nincsen krumpli, kedves Magda!) Van, aki szereti a krumplit, van, akinek másra sem jut. Nem szeretem a költs égvetési vitákat azért sem, mert felfoghatatlan összegekkel dobálózunk, olyan összegekkel, amelyeket még egy ilyen nagyságrendű ötöslottónyeremény várománya sem tesz felfoghatóvá és érthetővé az állampolgárok számára. Hiszen ha a nemzeti össztermék több m int 20 000 milliárd forint, akkor hogyan várhatjuk el az állampolgároktól, hogy megértsék a százalékokat, az emelkedés nívóját vagy tempóját? Hogyan várhatjuk el, hogy magukra és a hétköznapjaikra tudják alkalmazni azokat az időnként más koordinátarendsze rben felvett pontokat, amelyek össze nem hasonlíthatók, mert az egymással vitatkozók nem azonos alapon kiszámított összegekkel vagy tendenciákkal bombázzák egymást. Nem szeretem a költségvetési vitát, mert magam 13 év óta az elosztási oldalon vagyok érdeke lt, miközben pontosan tudom, hogy az elosztható javakat meghatározza az a teljesítmény, amelyet ez az ország felmutat, és csak a nemzeti össztermék tortáját lehet szétosztani. Abban persze már vitatkoznék korábban szóló képviselőtársammal, hogy ennek a tor tának a növekedése csak és kizárólag vagy elsősorban a családi gazdaságoktól várhatóe. És azt kell mondjam, hogy ezzel a véleményével nincs ott az európai élvonalban. (15.00) Az Európai Parlamentben van egy bizottságközi munkacsoport, amelynek a témája a szociális gazdaság, és azokról a gazdálkodási formákról gondolkodnak együtt a különböző politikai családokhoz tartozó képviselők, ahol a családon túlmutató közösség hozzáértő, okos gyülekezetére bízzák egyegy kisebbnagyobb település közös gazdálkodásának megszervezését. És ezt ott senki nem tartja a csajkarendszerre való visszakacsintgatásnak. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Nem ismerik!) És mégis szeretem a költségvetési vitát, hiszen lehetővé teszi, hogy azokról szó ljunk, akik a megelőző és szétosztott tortákat megszenvedték, létrehozták, megalkották, akik a következőket fogják megtermelni, és hogy azokhoz szóljunk, akik nem termelnek felosztható jövedelmet, mert idősek, mert betegek, vagy mert még gyermekek, és a jö vő teszi majd őket alkotó emberré, de valamennyien emberek, akik itt ebben az országban keresik a hazájukat. Hitem és meggyőződésem szerint mi szociális Európához csatlakozunk, amelynek a kulcsszava a befogadó társadalom. És Európa elvárja, hogy az egysége s Európa befogadjon mindenkit. Mindenkit, akit fenyeget a hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció. Elvárja, hogy tagországai harcoljanak az egyenlő bánásmódért, elvárja, hogy átölelje a hátrányos helyzetűeket a közösség szolidaritása, és elvárja, hogy az újraelosztásból az igazságosság mellett a kiegyenlítésre, a másik iránti empátiára is fussa a közösségért felelősek gondolkodásából. Igen, valóban, ezt ma már többször, többen megerősítették: a költségvetés egyben értékválasztás kérdése is, egyben vilá gnézeti kérdés is, és nagyon sok olyan vonása van ennek a költségvetésnek, ami a kormánykoalíció értékválasztását tükrözi. Hiszen a szociális területeken nem érdemesség szerint oszt, és nem ideológiai előítéletek alapján fogad be vagy zár ki. És akkor megi nt vissza kell térnem arra, hogy valószínűleg különbözőképpen értelmezzük a család fogalmát, hiszen ebben az országban minden harmadik gyermek házasságon kívül születik, és kinek van joga ahhoz, hogy ezektől a gyerekektől megtagadja ugyanazt a társadalmi s egítséget, mint amit a házasságban született gyermekek kapnak. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Utaltam az előbb arra, hogy a számaink bizony gyakran nem összevethetők, és amikor csökkenésről vagy stagnálásról beszélünk, akkor természetesen a velem együtt a számok világában botladozó nézőknek és állampolgároknak a figyelmét arra is fel kell hívni, hogy egy növekedő nemzeti össztermékben még a százalékos arányban azonos ráfordítás is növekvő összeget jelenthet.
