Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 9 (84. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
237 tankönyvbiztosítást, és nem tudják elviselni a rászorulók számára az ingyenes étkezés b iztosítását? Nem tudják elviselni azt, hogy a Széchenyiprogram folytatódik, és hogy ismét több önkormányzat pályázott? Nem tudják elviselni azt, hogy 52 milliárd forintot adunk címzett támogatásra? Pontosan nem értettem, hogy ön miről beszél, tisztelt kép viselő úr. Bereggel kapcsolatban: azt nem tudják elviselni, hogy a kormány több milliárd forintot adott az árvíz után a helyreállításra? Tudnám még sorolni. Azt gondolom, hogy mielőtt ön ilyen hozzászólást tesz, jó lenne, hogyha valóban beszélne az emberek kel, és megkérdezné, hogy mi az ő problémájuk: az, hogy nincs elég pénzük, vagy az, hogy az a stílus, amit ön itt képvisel, nem méltó hozzájuk. Köszönöm. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr - megadom a szót öt percben , “Levél a Baranya megyei Cún községből a Magyar Köztársaság miniszterelnökéhez” címmel. Önt illeti a szó. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tiszt elt Államtitkár Úr! Tisztelt ellenzéki Képviselők! Ezt a levelet a Baranyai megyei Cún községből íratjuk néhányadmagunk. A nevünket nem merjük adni az íráshoz, mivel félünk, akárcsak az ötvenes években, ezért talán még némi védettséggel bíró országgyűlési képviselőnknek adjuk át a szerzői joggal járó felelősséget. Félelmünket, ha valaki, úgy miniszterelnök úr megérti, hiszen mint a szocialista idők jogfolytonos politikusa és személye, közvetlen tudomása volt akkoriban a határsáv címen gyakorlatilag internál ttá minősített voltunkról. Hogy a miniszterelnök úr a mai sorsunkat is szívén viseli, arról meggyőződhettünk a választási kampányban, amikor is a leghátrányosabb térségek között elsőként minket, ormánságiakat említett. Ezért is örülünk, hogy a régi illegit im időkből megmaradt a jogfolytonosságot képviselő párt és megmaradtak a jogfolytonosságot megtestesítő személyek. Persze, a mi pallérozatlan elménk is némi ellentmondást vél felfedezni az illegitim időszak jogfolytonossága kapcsán, de mivel a jogfolytonos ság ténylegesen fennáll, és a rendszer jogfolytonosan működik, ez az ellentmondás nyerjen igazolást a mi dialektikus ismereteink hiányával. Való igaz, jól mondta miniszterelnök úr a kampányban: a szocialista időkbeli tulajdonfosztott, teljesen elszegényíte tt állapotunk jottányit sem változott, sőt még tetőződött, hiszen a legtöbbünknek mára már munkahelye sincs, a térségben a munkanélküliség a 40 százalékot is meghaladja. Ebből a kétségbeejtő tényből valami csoda folytán némi előnyünk is származhat most, az EUcsatlakozás kapcsán, ugyanis mivel se tulajdonunk, se vállalkozásunk, se munkahelyünk sincs, ezért a mi felkészülésünk az EUcsatlakozásra már befejezettnek tekinthető, hiszen sem az EUs pályázati rendszert nem kell megtanulnunk, sem átképzésre vagy t ovábbképzésre nem kell járnunk, mi már mindent teljesítettünk, most már a kormánynak kell teljesítenie. Számunkra, falusi emberek számára paradox módon az EUcsatlakozás feltételrendszere teljesen egybeesik a szocialista idők feltételrendszerével: tulajdon fosztottság, kiszolgáltatottság, megalázottság. Sosem gondoltuk volna, hogy ezek ennyire modern, harmadik évezredbeli fogalmak. Szóval, a magunk módján mi is modernek vagyunk, és hogy még jobban megfeleljünk a modern idők kihívásának, ezért bátorkodunk a m iniszterelnök urat egy kéréssel zavarni. Tudjuk ugyan, hogy kérésteljesítésben elsőbbséget élveznek, akik a miniszterelnök urat és a pártot a választási kampányban pénzzel is támogatták, de sajnos nekünk erre nem volt lehetőségünk; a mi falunkban a kommuni zmus építése részben már teljesült: a pénz megszűnt, lassan már a bankjegyet sem ismerjük, ezért is hálátlanság a részünkről ez a mostani kérés. Községünk örvendetes módon rendelkezik egy nyilvános telefonkészülékkel, üröm azonban az örömben, hogy a készül éket csak telefonkártyával lehet üzemeltetni. A telefonkártyavétel számunkra pedig olyan elérhetetlen pénzügyi nagyságrendű beruházás, mintha például az
