Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 28 (100. szám) - Az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - LENGYEL JÁNOS (Fidesz):
2297 napig több helyen megkérdik, és több helyen nem tudunk egyszerűen választ adni rá, hogy mi lesz ezekkel az üzletrészekkel. Úgy tudom, hogy ez már elnapolás tárgyát f ogja képezni. E kormányrendeletet elnapolni megítélésem és véleményünk szerint nem lehet, mindenféleképpen be kell vállalni és le kell rendezni, ez az utolsó része azon üzletrésztulajdonok rendezetlenségének, amit már korábban elindítottunk, és az üzletrés zek nagy része az üzletrésztulajdonosokhoz eljutott - ez az egyik. A további gondok között felmerül az, hogy itt felvetették képviselőtársaim a családi gazdaságok helyzetét. A családi gazdaságok azért lettek életre keltve, törvényileg behatárolva és szabá lyozva, hogy a mezőgazdasági szférában is alakuljanak ki azok a lehetőségek, mint az ipari szférában, hogy a kis- és középvállalkozási kategóriáknak a lehetőségét és a talaját meg tudjuk teremteni többlettámogatásokkal, többletforrásokkal. Ezek a többletfo rrások és többlettámogatások, akár a beruházásnál a 10 százalékos többlettámogatásnak az igénybevétele eltűnt a támogatási körből. Azt mondjuk, hogy ne beszéljünk diszkriminációról. Hát akkor az éven túli hitelek esetében a 2 millió forint alatti hitelekne k a rendezése nem diszkrimináció, hogy 2 millió forint alatti hiteleket nem lehetett bevonni abba a rendezési eljárásba, csak a 2 és 200 millió forint közötti hitelkonstrukciót? Kérdem én: ebben a helyzetben azok a mezőgazdasági vállalkozók, akiknek nagyob b hitelfelvételük volt, és akkor, amikor ez a törvény és a rendelet megjelent, akkor már 2 millió forint alá esett az esedékes hitelállományuk, miért nem voltak jogosultak? Ez nem diszkrimináció? Ez nem megkülönböztetés? Ez nem annak a bebizonyítása, hogy a kicsiket nehezebb helyzetbe hozzuk, a kis- és magánvállalkozókat akarjuk ebben a helyzetben ellehetetleníteni? Tehát ne akarjuk most azt mondani, hogy egyenlő esélyeket akarunk teremteni, mert ez az esélyegyenlőség feltételeit egyáltalán nem támasztja al á. Amit a kétpercesben elmondtam, miniszter úr: én arra szeretném kérni a miniszter urat most megint csak, hogy ne velünk, ellenzéki képviselőkkel akarjon ön hadakozni, ne velünk vívja meg a külön csatáját, hanem a kormánnyal vívja meg a külön küzdelmét, a nnak érdekében, hogy a mezőgazdasági földek, a termelés alapvető eszköze, a termőföld osztatlan közös tulajdonához a források meglegyenek az uniós csatlakozás előtt, tehát 2004 januárjától induljon el az állami költségvetés terhére a föld osztatlan közös t ulajdonának a megszüntetése. A másik dolog - megint az esélyegyenlőség kérdése : 2003ban az aszálykárok rendezése során a következőt éreztem és tapasztaltam, tapasztaltuk nagyon sokan, hogy azzal a megoldással, ami a 60 százalékos állami garanciát tartal mazza, addig a mezőgazdasági kistermelők derekán volt csak az adósságspirál, innentől kezdve már a nyakára is tekeredett, és idő kérdése, hogy mikor roppan meg az ádámcsutkája. Pontosan azért, mert a bankok ehhez a földzálogot kérték, ehhez kérték a lakász álogjogot; ha nem tudott földzálogjogot biztosítani, mert már le volt zálogosítva, vagy a lakását nem merte felajánlani, akkor pedig 40 százalékát ott kellett hagyni a banknál, és nem is kamatozik alapon. Tehát tulajdonképpen azok a mezőgazdasági kistermel ők, akik nem a nagy szférába, nem a nagy részvénytársulási szférába tartoznak, azok ezeket a hitelforrásokat nem is tudják igénybe venni. Nem véletlen, hogy a 10 milliárddal szemben csak 3,7 milliárd forint hitelfelvételi igény érkezett be napjainkig - ism ereteink szerint. 2004ben, pontosan az uniós csatlakozást követően, ha Koppenhágában úgy lett aláírva, hogy utófinanszírozásban fog részesülni a magyar mezőgazdaság, és földalapú támogatásként fog hozzájutni a forrásokhoz, akkor - amit megint csak mondtam - 2004ben meg kell teremteni, és megint meg kell vívni - és nem velünk, hanem a kormánnyal - ennek az előfinanszírozását. És nem értek egyet azzal a felvetéssel, ha úgy fogalmazom, és ebben a helyzetben nem is kérjük, soha nem kértük azt, hogy a mezőgazd aság a gazdaság különböző ágazataival szemben unikum legyen. Ne legyen unikum, de most az uniós csatlakozás előtt a mezőgazdaságba, igenis, forrásokat kell pumpálni, a mezőgazdaság egészen mást fog megélni az Unióban, mint más ágazat, akár az oktatásügy, a kár az egészségügy, akár bármelyik területe. Ha a mezőgazdaság nem tud működőképesen bemenni az Unióba, ha a mezőgazdaság nincsen felkészítve az uniós csatlakozásra,
