Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 28 (100. szám) - Az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BORKÓ KÁROLY (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
2293 Egyik képviselőtársam, azt hiszem, Pásztohy András jelezte, hogy az agrárgazdaság helyzete stabilizálódni látszik. Én úgy gondolom, ez nem helyes megközelítés. Szerintem az agrárgazdaság fokozottan gyors változáson megy keresztül. Ha tets zik nekünk vagy magának a gazdaságnak, ha nem, kénytelen gyorsan változni, mert az élet ezt követeli tőle. Hogyan tudjuk segíteni ennek a gyors változásnak a sikeres megoldásában az agrárgazdaságunkat? Úgy gondolom, nekünk, képviselőknek ez az igazi felada tunk, és az ország agrárirányításában is mindig ennek kell a zsinórmértéknek lennie, hogy hogyan tudja ezt segíteni. Itt mindig a gazdálkodókról, a gazdákról, a szervezetekről volt szó. Azt gondolom, nagyon helyes volna, ha megvizsgálnánk olyan szempontból az egész agrárgazdaságot, hogy milyen arculatot adnak a hazának, hogyan építjük, hogyan tudjuk megművelni a földjeinket, erdeinket, hogyan néz ki az ország, ezt a tevékenységet hogyan lehet segíteni, hogy ez jövedelmező is legyen, és tényleg mindannyiunk számára örömet okozzon, jó legyen élni Magyarországon. A nemzetgazdaságunknak egyetlenegy ágazata nincsen, amely ehhez a kérdéshez olyan sokat hozzá tudna tenni, mint az agrárgazdaság. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat ebben az országban, az agrárgazdaságna k jól kell mennie, és akik ebből élnek, azoknak is meg kell tudniuk élni. Úgy gondolom, az elmúlt években, az elmúlt évtizedben ezt nagyon helyesen felismerte az Európai Unió, és áttért erre a finanszírozási megközelítésre, hogy a területet, az azt fenntar tó embert veszi célba, hogy az ő tevékenységét tudja biztosítani, mert az élet úgy alakult, hogy természetesen a termelőeszközök hatékonysága, a gazdaság fejlődése kapcsán nagyon sok helyen nem tud megélni a rossz adottságú földből, nem tudja gazdaságosan a piacról beszerezni azt a jövedelmet, amely szükséges az egzisztenciája biztosításához. Bonyolult kérdés volna belemenni, hogy ez miért alakult így, de így alakult. Azt viszont egyértelműen látjuk ma már Magyarországon is, hogy mégis szükséges fönntartani még a hátrányos helyzetű területeken is bizonyos célzott támogatásokkal azokat a gazdálkodókat, akik hajlandók megművelni ezt a földterületet, mert csak így tudjuk az ország egészséges arculatát megőrizni. Erre szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt mos t függetlenül attól, hogy baloldali vagy jobboldali kormány van, úgy gondolom, ugyan a rendszerváltás óta fokozatosan kapott teret ez a megközelítés, de nagyon kis teret kapott. Az Orbánkormány megtette a kezdeti lépéseket arra, hogy az agrárkörnyezetvéd elmi alap létrehozásával beindította ezt a kultúrát, és úgy gondolom, az uniós csatlakozásnál jobban oda kellett volna figyelni arra, hogy mi történik a környező országokban, és mi történik Magyarországon, mert a velünk együtt menetelő országok között mind enki lényegesen nagyobb arányú tájgazdálkodási támogatást igényelt, és így ha hároméves távlatban nézzük, fajlagosan az egy hektárra vetített támogatás összege Magyarországon a legalacsonyabb. Szlovéniában majdnem a duplája, mint Magyarországon, mert ott 7 0 százalékos arányt jelöltek meg tájgazdálkodási célként, ez pedig Magyarországon nem éri el a 40 százalékot, 3132 százalék mindössze, és emiatt nagyon jelentős hátrányt szenvedünk. Ugyanakkor látni kell - éppen az előbb elhangzott , hogy az egyéni gazdá k, a társas vállalkozások milyen arányban művelik a földet. Ez a privatizáció során így alakult, hogy a társas gazdaságok alapvetően csak a nagyon jó minőségű területeken maradtak talpon, ahol valóban piacszerű termeléssel is talpon lehet maradni, vagy tal pon is kell maradni, de nagyon jól tudjuk, ugyanakkor az ország jelentős része olyan adottságokkal rendelkezik, hogy ilyen módon nem tudjuk gazdaságosan megművelni. Ehhez a tájgazdálkodás ideális keretet ad, és úgy gondolom, erre a miniszter úrnak is fokoz ottan törekednie kell, vagy akik Koppenhágában tárgyaltak, azoknak még fokozottabban oda kellett volna figyelniük, hogy ezek az arányok helyesek legyenek. Itt szemléleti kérdések is meghúzódnak emögött, ez nyilvánvaló. Úgy érzem, már elérkeztü nk abba az állapotba, hogy ettől kicsit eltekintsünk, megpróbáljuk hazai szemmel nézni, földtulajdonosi szemből, földtulajdonosi attitűdből vizsgálni ezt a kérdést, hiszen a társas vállalkozások mögött is meghúzódik valamilyen módon a tulajdonosi szemlélet . Mindannyian tudjuk, hogy földet
