Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 9 (84. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
226 Ha már az idegen haderő csapatmozgásával vagy a magyar haderő csapatmozdulataival kapcsolatos alkotmányos kérdésekről beszélünk, akkor tényleg érdemes lenne végiggondol ni az alkotmányos szabályozás lényegét. Ennek a szabályozásnak, tisztelt képviselőtársaim, az a lényege, hogy az alkotmány az ország sorsára komoly kihatással bíró döntések meghozatalát az Országgyűlés hatáskörébe utalja. Mégpedig az 1989es rendszerváltoz ást eredményező alkotmánymódosítás következtében kétharmados többséget ír elő az ilyen döntésekre, tehát olyan döntésekre, amelyek az ország sorsára lényegesen kihatnak, súlyosan érintik, és amelyek hatásai - miként ezt történelmi tapasztalatok sokszor mut atták - olykor visszafordíthatatlanok lehetnek. (17.20) Azt is érdemes végiggondolnunk, hogy a magyar közjog történetében ez nem volt mindig így. 1945 előtt, de bizonyos értelemben a '49es sztálinista alkotmány rendelkezései szerinti is ezek a kérdések ne m így voltak szabályozva, hanem a kormány hatáskörébe lettek utalva. A történelmi tapasztalatok mutatták meg azt, hogy nem elégséges és nem jó az a megoldás, hogy nagy súlyú kérdések, az ország sorsára komoly kihatással bíró, nagy súlyú döntések a kormány hatáskörébe legyenek utalva, akármelyik korszakról beszélünk. Beszéljünk akár arról a második világháború előtti korszakról, amikor egy, az Országgyűlésnek felelős kormány működött a parlamentarizmus és az alkotmányosság akkori szabályai szerint, vagy besz éljünk az 1949 utáni időszakról, a kommunista diktatúra korszakáról, amikor nem volt alkotmányosság, nem volt parlamentarizmus, nem volt parlamentnek felelős kormány, de a kormány hozhatott olyan döntéseket, ami idegen vagy hazai csapatok mozgatásával kapc solatos volt. Ezekből a tapasztalatokból jutott el a Nemzeti Kerekasztal 1989 nyarán, és politikai döntései alapján, azt elfogadva és azt követve, az 1989 októberében még ülésező utolsó pártállami Országgyűlés ahhoz a megoldáshoz, ami a mostani alkotmányos megoldás lényege, hogy az ország sorsára komoly kihatással bíró döntésekről az Országgyűlés döntsön a jelen lévő képviselők kétharmadának a többségével. Én azt gondolom, elvi szinten kell ezt a kérdést megközelíteni - nem is lehet máshogy , hogy ez az al kotmányos konstrukció helyes. Hozzá kell tenni, hogy vannak persze különféle helyzetek. Vannak olyan súlyos döntések, amikor nem lehet, hogy az Országgyűlés döntsön; súlyos döntések, de azonnal dönteni kell, mert valóban nincs idő még arra sem, hogy az Ors zággyűlés nyomban összeüljön és tárgyaljon. Ilyen a közvetlen katonai támadás helyzete; az alkotmány erről is rendelkezik, és feljogosítja a kormányt, nagyon helyesen, ilyen helyzetben - most hadd fogalmazzak egyszerűen - a tűzparancs kiadására, ha ne adj' isten, ilyen helyzet előállna, mert nyilvánvalóan nem lehet alkotmányos játékot folytatni akkor, ha ne adj' isten, ellenséges haderő rátör az országra, és katonai támadást kezd a mai technikai viszonyok mellett. Akkor azonnal dönteni kell, és a kormánynak megvan az alkotmányos felhatalmazása erre az esetre, hogy a parlament utólagos értesítése mellett a szükséges lépéseket az ország védelme és oltalma érdekében megtegye. Nyilvánvalóan vannak olyan helyzetek, amelyek nem hatnak ki az ország sorsára súlyosan , de amelyekben gyors intézkedési készséget minden államnak a nemzetközi kapcsolatok viszonylatában tanúsítania kell. Példákat mondok: a hadgyakorlat. Ilyen volt egy konkrét eset, amikor valamelyik szomszédos országunk egy zászlóaljnyi erejének át kellett vonulnia Magyarországon azért, hogy egy másik szomszédos országban, az ország túlsó végén egy hadgyakorlaton részt vehessen, és a korábbi jogi szabályozás hibájából ennek a gördülékeny megoldása valóban nem volt megteremtve. Össze kellett volna hívni a Mag yar Országgyűlést, és mivel ez bonyolult volt, azt hiszem, azt a megoldást találták ki, hogy turistaként utaztak át ezek a katonák, ha nem tévedek, ha igaz a történet. Ezt nyilván meg kellett oldani, és tudtom szerint ezt a helyzetet alkotmánymódosítással megoldottuk. Tehát azt gondolom, az alapszabályozás princípiumai, alapelvei ezek az elvek, amelyeket elmondottam, és úgy gondolom, ennek a szabályozásunk nagyon nagy mértékben meg is felel, elfogadva azt, hogy bizonyos részletkérdések újragondolása termész etesen indokolt lehet és
