Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 28 (100. szám) - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
2151 Az önök előtt fekvő költségvetés végrehajtásával 2004ben már nem emelkedik tovább az államadósság, a magyar gazdaság pedig minden esélyt megkap arra, hogy jövőre már egyensúlyi növekedési pályán mozoghasson. Nehéz volt az út idái g, hiszen ahhoz, hogy ezt elmondhassuk, 2003ban is takarékosan kellett bánni a forrásokkal, de fel kellett oldani a felhalmozódott szociális és bérfeszültségeket. Az államháztartási deficitet a felére kellett csökkenteni úgy, hogy a versenyképesség növelé se érdekében bevételi forrásokról is le kellett mondanunk. Kordában kellett tartani az inflációt, de a hatósági áras körben pótolni kellett a felhalmozódott forráshiányokat is, és néhány helyen rákényszerültünk emiatt áremelésekre is. Összetett, ellentmond ásoktól sem mentes nehéz feladat volt, de már látjuk az első eredményeket. A magyar gazdaság növekedését tavaly még táplálta a lakosság és az állam túlzott fogyasztása, az év második felében 3,7 százalékig emelkedett a növekedés, 2003ban a növekedés egyel őre még lassúbb, mint gondoltuk, de a növekedés szerkezetében már látszanak a kedvező változások. Egyre inkább növekednek a versenyszféra beruházásai, és ez mind reményt keltő a növekedési ütem későbbi gyorsulását illetően. A kivitel s ezen belül az ipari export gyorsuló ütemben növekszik, az év első nyolc hónapjában már 6,6 százalék volt az előző év azonos időszakához képest. Az inflációban az exportőröknek kedvező, a korábbinál gyengébb árfolyam hatása nem okozott törést, éppen ezért az idei nyári áremelk edés mértéke alulmúlta a piaci várakozásokat, és szinte kizárólag a hatósági áras termékek áremelkedésének következménye volt. A maginfláció szeptemberben mindössze csak 4,5 százalék volt. Emlékeztetem a tisztelt képviselőket arra, hogy tavaly a költségvet ési vita kapcsán számtalanszor hangzott el az a kritika, hogy idén az infláció meg fog ugrani, idén az infláció kezelhetetlen mértékben fog nőni, és 2003ban nemcsak ezeket a kritikákat, de az elmúlt hónapokban minden piaci várakozást alulmúlt az infláció alakulása. A 2002ben összesen 9,8 százalékkal még visszaeső feldolgozóipari beruházások 2003 első negyedévében 4,4, második negyedévében pedig közel 4 százalékkal emelkedtek. Ez a lehető legjobb jele a növekedés későbbi gyorsulásának. Ha tavaly volt sok f igyelmeztető adat a gazdaságpolitikában, akkor ezek közül, azt gondolom, messze a legnagyobb aggodalomra okot a feldolgozóipari beruházások csökkenése adta, ezért is különösen fontos az, hogy idén az előzőekben elmondottaknak megfelelően már nőttek a feldo lgozóipari beruházások. A foglalkoztatottak számának csökkenése is megállt, sőt egyre többen találnak maguknak új munkahelyet. A működőtőkebeáramlás szintje továbbra is alacsony, de az elmúlt hónapokban már 600 millió euróval emelkedett, és év végére bizt osan meg fogja haladni az 1 milliárd eurót. Külön öröm, hogy e beruházások között ma már nemcsak gyártósorokat találunk, hanem más, sokkal inkább magas hozzáadott értékű beruházásokat is, kutatási és fejlesztési központot létesít Magyarországon például a G laxo, vagy a Bosch, ügyviteli adminisztrációs tevékenységet telepít ide a General Electric, az ING vagy éppen az Avis. Ezek a jelek mind azt mutatják, hogy a magyar gazdaság útban van a kilábalás felé, de ezek csak jelek, még nem visszafordíthatatlan folya matok, hiszen a magyar gazdaság még magán hordozza a betegség tüneteit is, a visszaesés pedig súlyos következményekkel járhat. A fizetési mérleg hiánya még mindig jelentős összegű, a külső gazdasági környezet sem kedvező még eléggé, a lakossági fogyasztás növekedését pedig idén még nem sikerült egészséges szintre mérsékelni. Tovább kell tehát járnunk a megkezdett utat, tovább kell csökkenteni az államháztartás hiányát, még több levegőt kell adni a vállalkozásoknak, és meg kell óvnunk a beteget közérzetének romlásától is. Sokan sok helyütt tették már fel a kérdést, miért sietünk az eurózónához való csatlakozással. Miért akar Magyarország az elsők között csatlakozni az eurózónához, megérie esetlegesen nagy terheket vállalnunk ezért? Rossz ez a kérdés, hölgyei m és uraim. Nem a csatlakozásért vállaljuk, hogy kordában tartjuk az államháztartás hiányát, hogy végrehajtjuk az államháztartás reformját, és eközben alacsonyan tartjuk az inflációt. Mindezt saját magunkért tesszük, azért hogy a magyar gazdaság ismét egés zséges növekedési pályára álljon. Tudjuk, hogy a gazdaság szereplői is ezt
