Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 9 (84. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DOBÓ LÁSZLÓ (Fidesz):
215 Pontatlan az is, illetve nincs megfogalmazva a következő módosító javaslat, miszerint a kormány engedélyével tö rténhetne meg a szövetségesi légtérvédelmi feladatok ellátása körében a magyar fegyveres erők külföldön történő járőrözése. Úgy gondolom, hogy egy alkotmány normaszövegébe egy ilyen szót belerakni, mint például ez a “járőrözés” - ami lehet, hogy katonai ny elven érthető, de mégis azért itt valóban az alkotmányról van szó , meglehetősen nagy pongyolaságot és pontatlanságot eredményez. Nem gondolom, hogy akár a magyar kormánynak, akár a magyar parlamentnek szándéka lehetne különböző, nem a jogi normáknak megf elelő szakszavakkal felhígítani az alkotmány normaszövegét. Továbbá találunk benne logikai bukfenceket is, hiszen az előterjesztés arról is szól, hogy megpróbálja kivenni vagy javasolja kivenni az alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontjában azt a szövegrészt , hogy “vagy az ország területéről kiinduló csapatmozgások”. Itt értelemszerűen az a logikai ellentmondás - ez kivételre kerülne, érdekes ez a szuverenitási kérdés , hogy ha a magyar csapatok mennek külföldre, akkor az előterjesztő szerint a parlament a j elenlévők többségének igen szavazatához kívánja kötni ezt a hozzájárulást, viszont ha külföldi fegyveres erők Magyarországról indulnak bevetésre, akkor csak a kormány hozzájárulására lenne szükség. Azt gondoljuk, hogy ez mindenféleképp logikai bukfenc, his zen a kettő között a célország vagy az érintett ország irányában semmilyen különbség nincs, hogy magyar fegyveres erők vagy pedig Magyarországról kiinduló, más ország fennhatósága vagy irányítása alá tartozó fegyveres erők hatolnak be vagy mennek ki arra a célterületre. Tehát nem értjük azt, hogy miért van különbség például így a hatáskörök megosztásában, amikor logikailag ugyanabba a körbe tartoznak. Erre mondjuk egyébként azt, hogy nem teljes mértékben átgondolt még ez a módosítás sem, amellett, hogy egye tértünk azzal, hogy mindenféleképpen mind a NATO, mind az európai uniós kötelezettségeink miatt érdemes átgondolni az alkotmány idevonatkozó rendelkezéseit. Ezt még egyszer szeretném leszögezni. Továbbá azt is meg szeretném említeni, hogy az indoklásban ta lálunk egykét olyan hivatkozást, mely azt gondoljuk, hogy nem felel meg teljes mértékben a valóságnak. Azt gondolom, vitatkoznánk az előterjesztővel a tekintetben, hogy ő arra hivatkozik, hogy az elmúlt időszakban a csapatmozgást engedélyező parlamenti ho zzájárulás meglehetősen sok időt vett igénybe, késett. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy bármilyen fajta magyar fegyveres erőnek külföldön történő bevetéséről, szolgálatba állításáról nem biztos, hogy azonmód, akár egy nap alatt, mint ahogy az előterjesztés itt javasolja, dönteni kell a tisztelt Háznak. Jól bizonyítja ezt egyébként a legutóbbi, az Irakba kiküldött magyar katonákkal kapcsolatos kérdéskör, ahol úgy gondolom, hogy pont az ellenzék magatartásának köszönhetően, miután minden informác iót és döntést sikerült begyűjteni, pont ennek köszönhetően nem tekintik jelen pillanatban a magyar katonákat Irakban agressziós félnek. Tehát nem baj az, hogy megfontoltan, minden információt begyűjtve döntött az Országgyűlés például a magyar katonák Irak ba történő kiküldésével kapcsolatban, konszenzus alapján. Azt hiszem, hogy itt sokkal fontosabb a politikai konszenzus, sokkal fontosabb a nemzetközi körülmények teljes mértékű felmérése és az ez alapján történő pontos, megfontolt döntéshozatal, mint egyéb ként a gyorsaság, a kapkodás, ami sokszor elég nagy bonyodalmakat okozhat. Amit még el szerettünk volna mondani: elhangzott az Orbánkormány ideje alatt, azt hiszem, Keleti elnök úr szájából is, ott is szó volt arról, hogy az ellenzék a jogosítványát enged je el, és kormánydöntés születhessen magyar csapatok külföldi bevetéséről. Akkor az hangzott el, hogy az Orbánkormány nem rendelkezik annyi bizalommal az ellenzék, illetve a magyar választópolgárok részéről, hogy erről a jogosítványáról az ellenzék lemond hasson. Nem tudom és nem látom azt, főleg az elmúlt események vonatkozásában, és itt elsősorban az iraki problémáról beszélek, hogy miben változott volna meg ez a viszony. Történetesen most a Medgyessykormány vonatkozásában nem látjuk azokat a garanciákat , hogy miben nyugodhatna meg az ellenzék abban az esetben, ha erről a jogosítványáról lemondana, hiszen jól tudjuk, hogy Keleti György elnök úr indítványa jelen pillanatban hiába tartaná meg a parlament döntéshozatali jogkörében ezeket a hatásköröket (Az e lnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , mivel a jelen lévő képviselők többségének igenlő
