Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló 65/2003. (VI.3.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DOBÓ LÁSZLÓ (Fidesz):
2127 Azt hiszem, hogy a külügyi bizottság egyhangú támog atása mindennél többet mond, hiszen az új, megváltozott biztonsági kihívásokkal szemben új, megváltozott módon kell védekeznünk, nem az ország határain, nem mindig a klasszikus katonai feladatok körében, hanem ott, ahol a közös erőfeszítések történnek. Az ország méretéhez és teherbíró képességéhez képest, úgy gondolom, hogy megengedhető, sőt mondhatni, hogy egy picit szerény hozzájárulás ez, de örömmel fogadják, és az együttműködésünket bizonyítja. Amint hallottuk a miniszter úr expozéjából, nem jelent költ ségvetési többletkiadást, és a minisztérium ki tudja gazdálkodni a költségvetési előirányzatból. Az is fontos, hogy a katonáink nemzetközi tapasztalatokra tegyenek szert, gyakorolják más NATO- és nem NATOországokkal - hiszen nagy részben nem NATOországok teszik ki ezt a 40es számot - együttműködésben az úgynevezett interoperabilitást. Azt is el kell mondani, hogy szomszédaink közül Románia lényegesen nagyobb kontingenssel vesz részt ezekben az erőfeszítésekben. Mindezeket egybevéve a Szabad Demokraták Sz övetsége támogatja ezt a törvényjavaslatot, a maga részéről meg fogja szavazni, és ezt javasolja a patkó mind a két oldalának. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Dobó László úr, a Fidesz képviselőcsoportja nevében. DOBÓ LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A FideszMagyar Polgári Szövetség mindig különös figyelmet szentelt a határainkon túli missziók megítélésének. Nincs ez másként az iraki válság megoldására létrejött nemzetközi misszióban tört énő magyar szerepvállalásnál sem. 2003. június 3án frakciónk hozzájárult, hogy az akkor megszületett ENSZfelhatalmazás alapján egy 300 fős, szállító feladatokat ellátó kontingens 2003. december 31ig, de legfeljebb hat hónapra Irakban szolgálatot teljesí tsen. Itt szeretném újra felhívni a figyelmet, hogy a frakciónk ragaszkodott az ENSZ BT felhatalmazásához, hiszen a frakció álláspontja az volt - és most is az , hogy egyegy katonai misszió legalább annyira külpolitikai kérdés, mint katonai és nem utolsó sorban költségvetési is. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel a magyar katonák kiválóan oldják meg és végzik feladatukat Irakban, teljesen természetesnek tartjuk, hogy a lengyel védelmi minisztériumon keresztül a lengyel parancsnokság megkereste többek között hazánkat is a további katonai jelenlét biztosításának kérdésében. Egyértelmű és világos számunkra, hogy az iraki misszió jelenlegi állása miatt újabb sorsfordító döntés elé kerültünk, mely látszólag arról szól, hogy a magyar jelenlét változatlan formában 2 004. december 31éig meghosszabbodjon. Szeretném azonban leszögezni, hogy mivel a lengyel parancsnokság alatt több NATOtagállam katonái szolgálnak, ezért a Fideszfrakció és jómagam is egyetértünk azzal, hogy a következő év végéig a magyar jelenléthez a p arlament hozzájáruljon, tehát ehhez támogató szavazatunkat fogjuk adni. (20.20) Szeretném hangsúlyozni: az, hogy több NATOtagország is a lengyel parancsnokság alatt szolgál, jelentős mértékben befolyásolta a frakció döntését. Viszont a hozzájárulásunkkal együtt fel kívánjuk hívni a kormány figyelmét az alábbiakra; elsősorban arra, amit már a kisebbségi vélemény ismertetésekor is elmondottam, hogy a demokratizálódási folyamat tovább fog tartani, mint azt eddig bárki gondolta volna. Bár ENSZfelhatalmazás va n az iraki válság megoldását biztosító katonai jelenlétre, szeretnénk felhívni még egyszer, nyomatékosan a figyelmet arra, hogy az európai katonai nagyhatalmak közül sem Franciaország, sem Németország, sem Olaszország nem vállal fegyveres jelenlétet. Talán mindenkiben felvetődik az a kérdés, hogy mi lehet ennek az oka. Nem játszott döntő érvet, hogy miért támogatja a frakciónk ezt az előterjesztést, habár bizonyára rég volt már szerencsénk együtt állomásozni a mongol katonákkal, de elsősorban nem volt ez a szempont döntő a határozatunk meghozatalakor. Az viszont igen, hogy Magyarország a lehető leggyorsabb megoldásban érdekelt.
