Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2107 elején a definíciós kérdésekre. Én magam tettem fel bizottsági ülésen ezt a kérdést, hogy miben is különbözik az egyenlő bánásmód követelménye meg a hátrányos helyzetű diszkrimináció tilalma, his zen a két fogalom nagyon közel van egymáshoz. Ez a törvény a 7. §ban megfogalmazza azt a többletet, azt a pluszt, ami nincsen benne a hátrányos megkülönböztetésben, hiszen amellett felsorolja a közvetett hátrányos megkülönböztetést, zaklatást, jogellenes elkülönítést, megtorlást vagy az erre adott utasítást. Még a zaklatás meg az elkülönítés, megtorlás többékevésbé a helyén van a törvényben, de én egyszerűen nehezen tartom értelmezhetőnek a közvetett hátrányos megkülönböztetés definícióját, amit a 9. § fo galmaz meg, olyan formában, hogy annak a végeredménye az, hogy itt gyakorlatilag a hátrány lényegesen nagyobb, mint a közvetlen, látható, nyilvános megkülönböztetés vagy hátrány. Azt gondolom, hogy ez nemcsak bennem okoz zavart, hanem bárki másban. Általáb an szoktam mondani, hiszen én nem vagyok jogász, hogy jó lenne olyan jogszabályokat alkotni, amelynek a megértése az egyszerűbb embereknek sem okoz problémát. Ezzel a megfogalmazással nem ez a helyzet, szerintem senki nem fogja tudni hova tenni a közvetett hátrányos megkülönböztetés tényállását. A törvény maga létrehozza a már sokat emlegetett hatóságot, de hogy ez a hatóság most hogyan is épül föl, kikből áll, hogyan fog működni, arról keveset tudunk meg - ezt kormányrend eleti szintre utalja a javaslat , miközben a hatóság feladatait rendkívül hosszan sorolja. (18.40) Ez lenne az a szerv, amely hivatalból vizsgálatot folytathat, pert indíthat, véleményeznie kell különböző jogszabályokat ebből a szempontból, javaslatot fog almaz meg, rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt, és a többi, és a többi; egészen j) pontig nagyon sok feladat van megfogalmazva. Nekem az az érzésem, hogy e feladatok java részét ma is betölti, ellátja, lényege szerint, a lehetőségeihez képest megoldja az ombudsman. Az általános is foglalkozik különböző hátrányos megkülönböztetésekkel, de a nemzeti kisebbségi ombudsman intézménye kifejezetten ilyen céllal, ilyen szándékkal jött létre. Amikor egy új hatóságot, hivatalt hozunk létre, mindig felmerül a kér dés, hogy mennyibe is fog ez kerülni, hogy valóban ez a legpraktikusabb módjae annak, hogy kezeljük ezt a problémát. Nem lenne normálisabb, logikusabb a meglévő intézményeinket továbbfejleszteni, megerősíteni, kiépíteni úgy, hogy alkalmasak legyenek egy n agyobb volumenű feladat ellátására? Megfogalmaz néhány szakaszban szempontokat a törvényjavaslat az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésére egyes területeken, kiemelve a foglalkoztatást, a szociális biztonság, egészségügy, lakhatás, oktatás, képzé s, illetve az áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele területeit. Az az érzésem ezekkel a megfogalmazásokkal kapcsolatban, hogy túl általánosak. Hogy tulajdonképpen sokat és konkrétumot egyáltalán nem tesznek hozzá az általános követelményhez. Esetle g még a hátralévő időben lehetne gondolkodni azon, hogyan érdemes bővíteni, pontosítani ezeket a szakaszokat. Szól a törvényjavaslat az országos esélyegyenlőségi programról, amelynek a megszületését kétévenként tervezi, illetve kétévenkénti jóváhagyást ír elő azzal, hogy az alsóbb szinteken, a helyi szinteken, egészen pontosan az 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató költségvetési szervek, illetve állami tulajdonban álló jogi személyek kötelesek lesznek a jövőben esélyegyenlőségi tervet elfogadni. Ezen a ponton számomra megint nagyon hiányzik a törvényjavaslatból részben a szankció, hogy mi van, ha ezt nem csinálják, hiszen annyi dolguk van; másrészt az ösztönzés, merthogy szabad demokrataként és liberálisként én mindig inkább az ösztönző szempontok érvé nyesítésére szavazok. Nem lenne nehéz beírni a törvénybe egy vagy két olyan szempontot, amely érdekeltté teszi ezeket a munkahelyeket abban, hogy jobban odafigyeljenek erre a kérdésre, és valóban akarjanak ilyen tervet csinálni a maguk számára. Ilyen ösztö nzés lehetne, ha ennek a tervnek az elkészítése feltétele lenne különböző pályázatokon való részvételnek, akár közbeszerzési pályázaton való részvételhez, akár EUs pályázaton való részvételhez. Azt gondolom, hogy viszonylag egyszerű, könnyen átlátható a
