Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2105 jogorvoslatnak helye nem lesz. Bírósági felülvizsgálatra lesz lehetőség, de államigazgatási úton nem kérhet az illető jogorvoslatot. Tovább folytatva a hatóság jogosítványait és szerepét, további kérdések merülnek fel. Ha ugyanazon ügyben nem járhat el több államigazgatási szerv, mint ahogy mondja ez a törvényjavaslat, de ez a hatóság például eljár, akkor a sérelmet szenvedett fél hogyan fogja a személyes jogát érvényesíteni? Nem fogja tudni, hiába mondja ki a hatóság adott esetben határozatban, hogy az ő jogai sérültek, hiszen csak annyit mondhat ki a hatóság, hogy jogsértő állapot megszüntetését elrendeli, megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását, a jogsértést megállapító határozatát nyilvánosságra hozhatja, és bírságot szabhat ki. Ezzel nem oldódik meg annak a kismamának a helyzete, akit azért küldtek el a munkahelyéről, mert gyermeket vár. Ezt csak példának hozom fel. Ha ez a hatóság már eljárt, mondjuk, az ő ügye kapcsán, akkor kérdezem én, hogy fordulhate a munkaügyi bírósághoz, hiszen egyébként ez a lehetőség számára nyitva állna. De ha folyik különböző szinteken eljárás, akkor mindig hátrányos helyzetbe kerül a sérelmet szenvedett fél, ha ez a hatóság állapítja meg a jogsértést. Kérdezem én, hogy mi alapján és hogyan fogja megállapítani a jogsértést ilyen gumiszabályok alapján, amelyeket említettem. Nagyon súlyos kifogás merült fel a FideszMagyar Polgári Szövetség részéről a bizonyítás szabál yaival kapcsolatban is. A bizonyítási teher ugyanis a jogsértőre hárul, a jogsértőnek kell bizonyítani, hogy ő úgy járt el, hogy az esélyegyenlőséget és az egyenlő bánásmódot biztosítsa, megtartotta az ezzel kapcsolatos összes rá vonatkozó jogszabályt és r endelkezést. Ez nagyon nehéz lesz adott esetben egyegy megtámadott intézmény vagy állami szerv számára, hiszen ezzel vissza is lehet élni. Lehet olyan eljárást indítani egyegy önkormányzattal, egyegy állami szervvel szemben, ami egy sorozatos zaklatást jelent, és a hatóság eljárása folytán állandó alanya lesz az eljárásnak, és állandó bizonyítási teher nehezül rá, hogy bebizonyítsa, hogy egyik vagy másik ügyben ő jogszerűen járt el. Ez a törvényjavaslat azon túl, hogy nagyon általános és nagyon felszínes jogfogalmakat próbál bevezetni a jogrendszerbe, és létrehozza ezt az egyelőre átláthatatlanul működő hatóságot is, közel harminc törvény módosítására vállalkozik, a köztisztviselői törvénytől kezdve a közalkalmazotti törvényig, és nem sorolom fel valamenn yit, amelyek lényege az, hogy a “hátrányos megkülönböztetés tilalma” kifejezés helyett az “egyenlő bánásmód követelményét” iktatja be, és ezzel módosítja ezeket a törvényeket. Nem hiszem, hogy ezzel lehetne megoldani ennek a súlyos és nagyon fontos, kiemel t törvényhozási tárgynak a rendezését. Úgyhogy az a javaslatunk, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormány vonja vissza, tárgyalja újra, és egy új törvényjavaslatot nyújtson be az Országgyűlésnek, ami már konkrét, nem ilyen keret- és általános szabályokat fog almaz meg, ami valóban védelmet nyújt az állampolgárok számára, ami biztosítja számukra az esélyegyenlőséget és az egyenlő bánásmódot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszo ny, a felszólalását. A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében Béki Gabriella képviselő asszony fog felszólalni; őt követi majd Herényi Károly frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja részéről. Öné a szó, képviselő assz ony. (18.30) BÉKI GABRIELLA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az első kérdés, ami felmerül, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk - már az eddigi bizottsági vélemények ismertetése során is szóba került , hogy miért van szükség erre a törvényjavaslatra. Mondhatnánk azt, hogy az alkotmány a 70/A. §ában megfogalmazza a hátrányos megkülönböztetés bármely formájának a tilalmát, így a hátrányos megkülönböztetés gyakorlata alkotmányos visszásság , amit kezelni éppen
