Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2102 közgondolkodás, a toleranciahatár drámai megváltozására pró bálnánk reagálni politikai felelősséggel, és ha szükséges, a jogalkotás eszközeivel is. Végül is én rendkívül örülök, hogy ez a hosszú előtörténet egy komplex törvényjavaslat benyújtásával zárult le, mert nem kétséges, hogy a kis lépések taktikája hozhat t isztességes részeredményeket, de elfedi a fő irányt. Márpedig ennek a fő iránynak a világossá tételéhez szükség van egy, idézőjelbe mondom, deklarációs törvényre, amely segít a köz szemléletét kifordítani a sarkából, és alapot ad a szervezett társadalmi cs elekvéshez, az esélyegyenlőséghez. És lehet, hogy ezt el fogom mondani még egyszer, ezért előre is elnézést kérek; az számomra teljesen világos, hogy az alkotmány 70/A. §ában és a címben felsorolt fogalmak hogyan sorjáznak egymás mellé - és arra nézek, ak itől ezt megtanultam , hiszen ahol vége van a diszkriminációnak, ott kezdődik az egyenlő bánásmód lehetősége, és ahol az egyenlő bánásmódba bele tudjuk és bele akarjuk érteni a hátrányos helyzetű csoportok és személyek hátrányait csökkenteni kívánó kedvez ő intézkedéseket, ott már megnyílik a kapu az esélyegyenlőséget szolgáló társadalmi cselekvés felé. (18.10) Mert az esélyegyenlőséget nem lehet kijelenteni, azt meg kell teremteni, méghozzá szervezett társadalmi cselekvéssel. És ezért számomra nem kérdés, hogy miért nem az esélyegyenlőségi programmal kezdtük, mert ha a logikai soron visszafelé megyünk, akkor az esélyegyenlőségi programhoz - amelyik a szervezett társadalmi cselekvésnek jelentheti az alapját - szükség van az egyenlő bánásmód megvalósításának esélyére, ahhoz pedig ez a törvény kell; és az egyenlő bánásmódhoz szükség van a diszkrimináció elleni határozott fellépésre, amihez szintén ez a törvény kell, és az, hogy az alkotmány 70/A. §át végrehajthatóvá tegyük. És akkor engedjék meg, hogy magam is visszatérjek néhány mondat erejéig ahhoz a bizonyos 70/A. §hoz. Mindenkinek nyomatékkal szeretném felhívni a figyelmét, hogy az alkotmány a jogegyenlőség érdekében kifejtett megkülönböztetést tiltja. A hátrányos megkülönböztetés tilalma mellé hozzáteszi, hogy a diszkriminációt szigorúan bünteti a magyar jog - tessék megkérdezni, hogy hol, hogyan, mikor és milyen intézmények keretében, illetve rendelkezés alapján , illetve azt is kimondja - és ez az, amiről az imént beszéltem , hogy a jogegyenlőség megva lósítását az esélyegyenlőség kiküszöböl... - na, még egyszer nekifutok , tehát az esélyegyenlőség kiküszöbölését célzó intézkedésekkel segíti. A Napsugár fiúk című bűbájos komédiából kiderült, hogy a “k” mindig poén - nekem kétszer sikerült poént csinálni belőle. Az alkotmányos elvárásokból logikusan következik, hogy a törvénynek meg kell mondani, hogy mit tekint hátrányos megkülönböztetésnek. Bár a munka törvénykönyve hasonló definíciót tartalmaz, de a munka törvénykönyvéből kiemelni és általánossá tenni a közvetett és közvetlen hátrányos megkülönböztetés fogalmát elkerülhetetlen volt a magyar jogalkotásban. És akkor valóban úgy van, hogy a törvény az egyenlő bánásmód érvényesítésének a garanciáit, lehetőségeit, formáit keresi, mert abból indul ki, hogy a ceterum censeo hátrányos megkülönböztetést ki kell irtanunk a közéletünkből, és folytatja ott, hogy érvényesítenünk kell az egyenlő bánásmódot. És igen, úgy van, ahogy államtitkár úr a bevezetőjében elmondta, hogy mindezt összekapcsolja az emberi méltóságh oz fűződő alkotmányos joggal, és az emberi méltóság tiszteletben tartásának követelménye közvetlenül elvezet oda, hogy ember és ember között ésszerű és nyomós ok nélkül különbséget tenni nem lehet. És akkor itt jegyezném meg, hogy az egyenlő bánásmód érvén yesüléséhez az államnak kell biztosítania az intézményeket, a megfelelő eljárási rendet és meghatározni a szankciókat - ezért is nélkülözhetetlen ez a törvény. Mindezt - mármint az intézményrendszert, az eljárásokat és a szankciókat - meghatározó módon az én véleményem szerint nemcsak a közhatalom gyakorlóival szemben köteles az állam biztosítani, hanem a törvénynek fel kell lépnie bárkivel vagy bármilyen szervezettel szemben, amelyik vagy aki az egyenlő bánásmód megsértéséhez, az emberi méltóság csorbításá hoz vezető magatartás tanúsításához megfelelő helyzetben van, illetve arra képes. Tisztelt Ház! Előttem a bizottságok képviselői beszéltek a törvény szerkezetéről, tartalmáról. Hosszú idő alatt a törvény szerkezete gyakorlatilag nem változott, fogalommegha tározásokat, eljárási
