Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KATONA BÉLA (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
2040 emléke előtt, és egyébként úgy gondolta, hogy a négy szabadnapot arra is kihasználja, hogy kicsit többet legyen a családjával, meglátogassa a rokonait, esetleg kimenjen a kiskertbe és megmetssze a fákat. Ha megnézzük, hogy mi történt az elmúlt héten, akár nyugodtak is lehetünk, azt mondhatjuk, hogy léptünk egy fél lépést előre, hiszen Mandur László parlamenti alelnök felhívásához, a méltóságteljes ünnepléshez mindegyik parlamenti párt tulajdonképpen csatlakozott. A rendezvények tisztesség esen lebonyolódtak a Parlament előtt, a Nemzeti Színházban, a Széna téren, a Corvin közben vagy Nagy Imre házánál egyaránt; és átvehették első ízben a Nagy Imreérdemrendet a kitüntetettek. Sőt, azt kell mondjam, hogy volt néhány biztató jel is, hiszen ha a közismerten jobboldali és konzervatív Mádl Ferenc köztársasági elnök dicsérő szavakat mond a baloldali politikus Nagy Imréről, azt hiszem, hogy ez példaértékű. Azt hiszem, azt is értékelnünk kell, hogy Dávid Ibolya füttykoncert nélkül elmondhatta azt a S zéna téren, hogy be kell gyógyítani a régi sebeket, mert ha nem tesszük, új sebek fognak keletkezni. Ehhez képest elenyésző, hogy a Bem téren volt egy kis füttykoncert. Ahhoz meg, tulajdonképpen, azt kell mondjam, hozzászoktunk, hogy az ellenzéki politikus ok tüntetőleg távol maradtak a hivatalos ünnepségekről. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) Látszólag tehát minden rendben van, hiszen a pártok, hála istennek, nem arra koncentráltak, hogy megzavarják egymás rendezvényeit, hanem arra, ho gy a saját rendezvényeiken elmondják a véleményüket. Azt mondhatnám, hogy tulajdonképpen tökéletesre fejlesztették a párhuzamos ünneplés technológiáját. És mégis hiányzott valami; hiányzott valami, mert megint nem sikerült visszaadni azt a boldogságot és o ptimizmust, amit a 47 évvel ezelőtti október 23án éreztek az emberek. Én 12 éves gyerekként itt álltam október 26án a Kossuth téren, és áhítattal hallgattam Sinkovits Imre szavalatát és Nagy Imre beszédét. A körülöttem álló százezrek lelkesek voltak és m osolyogtak, boldogok voltak, és bíztak egy szabad jövőben. Miért nem sikerül visszaadnunk ezt a hangulatot immár tizenharmadik éve? Miért szomorúak az ünnepeink? Miért mondja a többség azt október 24én, hogy, hála istennek, túl vagyunk rajta, és miért nem azt mondja, milyen kár, hogy vége az ünnepnek? Talán a beszédek tartalma az, ami zavarja őket. Nem hiszem, hogy az bárkit zavar, ha egy parlamentből kiesett, zsugorodó párt az ünnepet arra használja fel, hogy az Európához való tartozásunkat vonja kétségbe , erre az emberek legyintenek. Ha azonban a legnagyobb ellenzéki párt vezére azt mondja az ünnepen, hogy két Magyarország van, akkor az emberek elbizonytalanodnak, és nem mernek tiszta szívvel ünnepelni, hiszen ők úgy emlékeznek, hogy 47 évvel ezelőtt egy Magyarország volt, mindenki ugyanazt akarta: szabadságot (Moraj a Fidesz soraiból. - Dr. Répássy Róbert: És az ávósok mit akartak? - Az elnök csenget.) , demokráciát és jólétet. És senki nem akadályozta meg a politikusokat (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) , hogy elmondják a beszédüket. Úgy gondolom… (Nagy zaj.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Csenget.) DR. KATONA BÉLA (MSZP) : Ezért mondom azt, hogy idén tettünk egy fél lépést előre. (Közbes zólás a Fidesz soraiból: Ne hazudjál!) Ez is valami a mai magyar viszonyokat ismerve, de úgy gondolom, hogy kevés, és nem lehetünk ezzel elégedettek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jézus Mária! Ülj le!) Azt gondolom, hogy jövőre félre kell tenni ellentéte inket legalább erre az egy napra. Előtte meg utána (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vitatkozhatunk keményen, költségvetésről, adóról, bármiről, ahogy szoktuk (Az elnök ismét csenget.) , de október 23án ne vegyük el az ünnepelni vágyó emberek örömét. Ünnepeljünk együtt, közösen, mert, hölgyeim és uraim, minden ellenkező… ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
