Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2036 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A Fidesz képviselőcso portja az október 27ei ülésnapra Fónagy János képviselőt; az MSZP képviselőcsoportja pedig Papp József és Magda Sándor képviselőket a 28ai ülésnapra frakcióvezetőhelyettesnek megválasztotta . Kívánok a frissen megválasztott frakcióvezetőhelyetteseknek e zekre a napokra sikeres, eredményes munkát. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fórum ké pviselőcsoportjából: “Jövőnk a múlt - I. fejezet” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehetett volna a címe ennek a mai napirend előttinek az is, hogy kísért a múlt, hiszen számos olyan kommunikációs elemet lehet felfedezni a kormány kommunikációjában, amely a '90es rendszerváltás előtti éveket, annak szellemét idézi vissza. Most nem arról akarok beszélni, hogy a lassan már két éve regnáló kormány a tehetetlensé gét, az alkalmatlanságát meglehetősen agresszív módon próbálja úgy kommunikálni, hogy mindenért az előző, a polgári kormány a felelős. Most nem arról akarok beszélni, hogy az előző kormányra mutogatnak vissza: a nehéz gazdasági helyzet okozója az előző kor mány milliárdos túlköltekezése vagy százmilliárdos túlköltekezése - ez nem igaz, és még senki nem bizonyította. Most nem arról akarok beszélni, hogy a kommunikációjában az MSZPSZDSZkormány igyekszik magát tökéletesnek feltüntetni, hibát nem vétve az ered eti választási programjukat valósítják meg. Persze, ez a kommunikációs küzdelem csak virtuális és csak látszólagos, a költségvetés következményeit a jövő esztendőben a választók majd a saját bőrükön fogják megtapasztalni. Érdekel viszont, hogy a média medd ig lesz képes elhitetni az érdekelt választókkal, hogy ez a médiavalóság, amit a kormány sugall, nem azonos az igazi valósággal a mindennapi életről. Nem ezekről akarok beszélni, hanem egy trükkös összejátszásról, amelyet a kormány és az MSZPfrakció folyt at immár meglehetősen hosszú idő óta. Talán emlékeznek jó néhányan, hogy a jogelőd, az MSZMP a párttagokat, a 800 ezer párttagot annak idején azzal jutalmazta, hogy a rossz és negatív döntésekről néhány nappal korábban szerezhettek tudomást, mint a környez etükben bárki. És most mit látunk, mi a kormány kommunikációs forgatókönyve? Nem más, mint amit úgy szoktak nevezni, hogy egy drámaháromszög, aminek három szereplője van: van egyszer a kormány, aki kiszivárogtat, és elterjeszti, hogy milyen kemény és nehéz döntésekre kényszerül rá az előző kormány okán. Emlékezzünk csak az ingatlanadó ügyére, emlékezzünk az 53. heti nyugdíj kifizetésére, emlékezzünk a legutóbbi napokban a táppénzcsökkentési javaslatra. Aztán kiderül, hogy ez nem is a végső változat. Ha az e llenzék ezt szóvá teszi a kiszivárogtatások után, akkor elmondják mindenféle rossznak, elmondják rosszhírgyártónak, rémhírkeltőnek, zavarkeltőnek, ijesztgetőnek. És akkor egyszer csak megjelenik a dráma második szereplője - az előző volt a rossz ember , a jó ember, ez az MSZPfrakció, amelyik elkezd tárgyalni a kormánnyal. Elkezd tárgyalni a kormánnyal, egyeztet, végül minden úgy marad, ahogy volt, végül nem változik semmi, viszont óriási hajcihőt keltettek az egész ügy környékén. Nem változott semmi - a k érdés az, hogy mihez képest. A rossz ugyanis megmaradt ugyanúgy, ahogy volt. Fel kell tennünk a kérdést: milyen kormány az, akit a saját frakciójának kell rákényszeríteni arra, hogy mindenki számára a legjobbat hozza létre? Miért csak befolyás hatására kép es erre? Miért nem tudta szakmailag mindjárt megoldani? Erre alkalmatlanok? Vagy mi lehet ennek az oka?
