Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A postáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - NÉMETH ZSOLT (MDF):
1958 Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót az írásban előre jelentkezett képviselőknek, tízperces időtartamban, ennek megfelelően legelőször Németh Zsoltnak, a Magyar Demokrata F órum képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. NÉMETH ZSOLT (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előterjesztett törvényjavaslat ötödik részében rögzíti a postai ágazat irányításának állami feladatait. Esz erint állami feladat a nemzeti postapolitika kialakítása, a végrehajtáshoz szükséges feltételek megteremtése. Vajon a nemzeti postapolitikát a törvény benyújtása előtt kellenee megalkotni, és amit itt olvasunk, vitatunk, maga a törvény, az már ennek a ter méke kellene hogy legyen, vagy e törvény alapján, ennek keretei közt lehet, kell az állami koncepciót felvázolni? - ezen elgondolkozhatunk. De akár így van, akár úgy, a most tárgyalt törvényjavaslat szerkezetével, a benne szereplő hangsúlyokkal világos kép et mutat a kormányzat postával kapcsolatos prioritásairól. Megtudhatjuk, hogy milyen sorsot szán a postának, a postásoknak, a szolgáltatást igénybe vevőknek. Ugyanakkor semmiféle konkrét, megfogható és számon kérhető állami szerepvállalást nem tartalmaz. A törvény néhány kérdést részletekbe menően szabályoz, amelyek alacsonyabb szintű jogszabállyal is rendezhetők lennének, más esetben fontos területek rendezését a mindenkori menedzsment szintjére engedi. Fel sem tűnne, nem lenne gyanús mindez, ha lenne biza lom, ha lenne bizalom a kormánnyal szemben, ha lenne bizalom a Magyar Postával szemben. A hónapok óta folyó modernizációs programnak nevezett postai átszervezések és a most elénk terjesztett törvényjavaslat azonban világossá teszik a szándékokat. Úgy látom , hogy az a legfőbb feladat, hogy mindent alárendeljenek a postai szolgáltatás liberalizációjának. A tulajdonos arra kényszeríti a Magyar Posta Rt.t, hogy lenyesegesse a veszteséges tevékenységeket, területeket, hogy a cég, annak szolgáltatásai többet érj enek majd a piacon. Biztosítja a postai piaci résztvevők szabadságát, jogaik érvényesülését, új szolgáltatók piacra lépését. Elősegíti a postai piaci résztvevők esélyegyenlőségét, de nem biztosítja a szolgáltatást igénybe vevők esélyegyenlőségét. Nem bizto sítja valamennyi településkategóriában lakóknak, hogy a szolgáltatásokat az eddig megszokott színvonalon igénybe vegyék. Több száz magyar faluban szűnik meg a fix postai hivatal, és vélt gazdasági megfontolásból mobil postával kívánják helyettesíteni. Sok szó elhangzott már a tisztelt Házban arról, hogy milyen veszélyt rejt magában, ha fajlagos gazdaságossági mutatókat számolgatunk a kistelepüléseken. Kiszámoljuk az egy köbméterre eső önköltségi vízdíjat, górcső alá vesszük az autóbuszjáratok gazdaságosságá t, kiszámolnánk, hogy mennyivel költségesebb fenntartani a végeken a villany, illetve a földgázhálózatot. De ettől már csak egy lépésre van, hogy kiszámoljuk, hogy egy főre vetítve a kistelepüléseken mennyivel többe kerül polgármestert fenntartani. Ennek egyenes következményeként aztán kitalálhatjuk a több települést ellátó mobil polgármestert is. Tisztelt Képviselőtársaim! Ide vezet, ha csupán egy cég gazdaságosságát vesszük górcső alá, és nem a működő rendszer társadalmi hasznosságát vizsgáljuk. Talán az esélyegyenlőségi miniszternek is kellene hogy legyen ehhez néhány szava. Örömmel láttam azonban, hogy az informatikai miniszter úr kísérletet tett egy használhatóbb modell kialakítására. Őszintén sajnálom, hogy az elképzelésből a tárca kihátrált. (13.10) Nem tudni, hogy ez az ügy bekerülte a kormánypártok kofaszerű alkudozásai közé, de hogy vereséget szenvedett a kisposták megmentése ügyében az Informatikai Minisztérium, az biztos. Ha vizsgáljuk a kormánypárti interpellációk természetrajzát, akkor három c soportot különböztethetünk meg. Az első csoportba tartoznak azok az interpellációk, amelyek úgy kezdődnek, hogy “ugye, milyen gazemberek voltak ezek, és milyen jól csináljuk mi” - ez egy kategória. Aztán létrejött egy másik, a “rúgjunk bele a legfőbb ügyés zbe” című; és van a harmadik, ez az örömteli. No, ebből az örömteli interpellációból hallottunk június 23án, amikor Világosi Gábor képviselő úr
