Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 9 (84. szám) - A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója:
177 társadalmi átalak ulás, a nagyvárosok kialakulása, a nagyobb mozgástér teljesen átalakította a bűnözést, ezért át kellett hogy alakuljon a bűnözés helye is a politikában. Tulajdonképpen előtérbe került, hiszen óriási bajt és bizonytalanságot okozott, ezért a politikai hatal mat gyakorlóknál vagy az arra törekvőknél ez egy fő kérdéssé vált. De az elmúlt évszázad - furcsa kimondani - második feléig még mindig valamilyen módon kezelhető volt a klasszikus eszközökkel a bűnözés, karbantartható volt. Karbantartható volt a rendőrség aktívabbá válásával, aktivizálásával, bizonyos pluszfeladatoknak a rendőrséghez telepítésével. Azonban ezt az időszakot bezárva világosan kell látni, hogy a bűnözés már csak így nem kezelhető. Először is kétfelé választható. Van egy felső kategóriája, fur csa ezt így megjelölni, de van egy fölső kategóriája, ami a szervezett bűnözéshez tartozik. Ez másfajta kezelést igényel a bűnüldöző szervektől is, a jogalkotástól is és az igazságszolgáltatástól is. És van egy, nem alsó kategóriája, de olyan kategóriája, amely a bűnözés zömét fedi le, ez a klasszikus bűnözés, ami viszont az életet általában, az élet mindennapjait megkeseríti. Ez a lakosságot közvetlenül fenyegető bűnözés, tehát nem egy áttételen keresztül rontja az életet, hanem közvetlenül: a hétköznapi e rőszak, a tulajdon elleni bűncselekmények, a gazdasági bűncselekményeknek az a része, ami nem tartozik a szervezett bűnözés körébe. A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája ezt a bűnözésnek a több mint 90 százalékát lefedő kategóriát kívánja kezelni á tfogó módon. Átfogó módon, mert nemcsak a bűnüldözés, a bűnmegelőzés a tárgya, hanem a társadalom biztonságérzetének alakulása is. Ha azt mondjuk, hogy átalakult a bűnözés világa, akkor azt is látnunk kell, hogy ki kell vagy ki kellene hogy alakuljon egy o lyan kultúrája a társadalomnak, ami a társadalmi önvédelmet erősíti, egyáltalán lehetővé teszi. Ez a kultúra nyomaiban a mi országunkban is kialakulni látszik, de hangsúlyoznom kell, hogy csupán nyomaiban. És ami furcsa és rossz helyzet, hogy ezek a nyomok mindig a tehetősebb rétegnél és csak ott látszanak megjelenni; megjelennek a vagyonvédelemben, megjelennek a személyi védelemben, de nem fogják át ezek az önkéntes intézkedések a társadalom egészét. És ami a nagyobb baj, a társadalom egésze, tehát akik ne m tartoznak ebbe a fölső vagyoni kategóriába, egyre kiszolgáltatottabbnak érzi magát, és nem is tesz a bűnözés ellen. Az egy másik kérdés, hogy a modern társadalomban olyan életviszonyok, olyan életformák, olyan helyzetek sokasága alakul ki, ami nemhogy a bűnözés elhárítására lenne alkalmas, hanem inkább megveti annak melegágyát. Gondolok itt ugye olyan, a bűnözéssel bizonyos fokig kapcsolódó életvitelekre, olyan életvitelekre, amelyek nagyon sok devianciát tartalmaznak: ezek az élethelyzetek és azok az emb erek, akik ezeket az élethelyzeteket ismételten élik át, inkább a bűnözés elősegítését teszik, természetesen nem tudatosan, hanem önkéntelenül. A bűnmegelőzést tehát úgy kell fölfogni, mint a társadalom önvédelmi képességét fokozó, államilag vezérelt és tá mogatott szakmai és civil mozgalmat. Magyarán a mi dolgunk most az, hogy ennek a konstrukcióját lehetővé tegyük. Nem megalkossuk még, de lehetővé tegyük, hogy létrejöjjön az az állami lehetőség, amely a társadalom önvédelmét, védekezési lehetőségét, immunr endszerét erősíti. (12.20) Van ilyen persze ma is, nagyon sok olyan szerveződés van - államilag motiváltan vagy nem motiváltan , amelyek léteznek, amelyek a gyermekvédelmet, az egészségvédelmet vagy a környezet védelmét tűzik ki célul, csak éppen az összh angzó értelem hiányzik. Ezt az összhangzó értelmet kell biztosítani ahhoz, hogy hatékonyabb legyen a működés. Hatékonyabb legyen azzal is, hogy a megfelelő szervezéssel ne csak a központi szervezetek, hanem a helyi szervezetek is részt vegyenek ebben a mun kában. Hiszen az legalábbis a kriminológusok számára közhelyszerű - sőt közhely , hogy a helyben kezelt jelenség az, ami hatékonyan föllépést jelenthet ezzel a káros körrel, káros jelenséggel szemben. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a központi vezérlés ahhoz is szükséges, hogy a helyileg eltérő szükségleteket ki lehessen
