Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 9 (84. szám) - A társasházakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
174 Extrém esetben például ily módon megtil tható az ingatlanok bérbeadása vagy más módon történő hasznosítása is, csakúgy, mint az, hogy a 15. § lehetőségével élve a közösség módosítson a szabályzaton egyszerű többséggel, és ezáltal arra kényszerítsen tulajdonostársakat, hogy folyó tevékenységükkel hagyjanak fel, hatályos és érvényes szerződéseket szüntessenek meg. A tulajdonosi jogokba való beavatkozás ilyen nagyfokú szabadsága, a döntési küszöb ilyen alacsony mértékével párosítva számottevő és valós veszélyt jelenthet a forgalmi élet biztonságának egészére, és olyan visszaéléseket eredményezhet, amelyek az ingatlanpiac egészére kihatnak. Az előterjesztő hivatkozása a jogorvoslati lehetőségekre nem valós érv, mivel a jogszolgáltató csak akkor léphet fel és annullálhatja a döntést, ha az a törvénybe ütközik, vagy az a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár. Márpedig a fentiek szerinti jogbizonytalan helyzet előidézői éppen a törvény rossz megközelítése, megfogalmazásai miatt törvényt nem sértenek. A másik kategória pedig abszolút szubjektí v tartalmat hordozó, széles körű mérlegelési lehetőségeket magában hordozó fogalom, mely garanciális biztosítéknak nem tekinthető. A 17. és a 18. § elemzése a fenti megközelítésből kiindulva szintén azt az eredményt hozza, hogy a tulajdonosi jogok olyan mé rtékben korlátozhatók a társasházi közösség által, amely korlátozások mértéke adott esetben az ingatlan szinte teljes elértéktelenedését eredményezheti. Nyilvánvaló a jogalkotó szándéka abban a tekintetben, hogy a jogintézmény bevezetésével azokat a jelens égeket próbálja megszüntetni, kiküszöbölni, amikor az adott lakás vagy nem lakás célú helyiség profiljának megváltoztatása - ilyen tipikusan az új vendéglátóipari egységek kialakítása - ellehetetlenítette a többi lakó életét, elértéktelenítette ingatlanuk at. Ez a cél, az ilyen jelenségek visszaszorítása, valós kontroll biztosítása a lakók részére üdvös és támogatandó, azonban ez nem vezethet az ellenkező végletbe, hogy tudniillik a tulajdonostársak élet és halál urai legyenek, és kegyeiktől függjön egyegy elképzelés megvalósulása vagy a cél elérése. A javaslat szerinti megközelítés, a tilalmak szigorúsága és a feloldási korlát viszonylag alacsony volta széles körben eredményezhet korrupciót, illetve egyéb, nemkívánatos jelenségeket is. Indokolt felvetni, h ogy hasonló joghátrányokhoz, visszaélésekhez vezethet a 24. § is. E rendelkezés szerint a közös költség a tulajdonostársakat tulajdoni hányadaik arányában terheli, amely elv érvényesült eddig is. Az egyszerű többséggel elfogadható és módosítható szervezeti és működési szabályzat ugyanakkor eltérhet ettől az elvtől, mégpedig gyakorlatilag korlátozás nélkül. Az a visszás helyzet állhat elő, hogy a tulajdoni hányadok többségét képviselő tulajdonostársak tetszésük szerint háríthatják át a közös tulajdonba tarto zó épületrészek számottevően nagyobb vagy akár teljes költségét a kisebbségi tulajdonostársakra. A rendelkezés a törvényjavaslat megfogalmazására figyelemmel szintén nem törvénysértő, annak bírói kiigazítására nincs mód. A fentiekkel gyakorlatilag analóg a 24. § (2) bekezdés d) pontja, mivel itt szintén mód van arra, hogy a szervezeti és működési szabályzat 51 százalékos többsége aránytalan felújítási hozzájárulás fizetésére kényszerítse a kisebbséget. Ehhez képest a 29. § (1) bekezdése a közös tulajdonban álló épületrészek vonatkozásában a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokról való döntést egyhangú szavazathoz köti, mely két jogelv együttes értelmezése kétféle lehetőséget rejt magában. Először: mód van ugyan eltérő arányú, adott esetben sérelmesen eltérő arányú felújítási alap képzésére, azonban annak felhasználására gyakorlatilag nincs mód, csak valamennyi tulajdonostárs egyetértése esetén. A 29. § (1) bekezdésének abszolút együttdöntési jogát, elvét feloldja az említett rendelkezés. Másként kifeje zve: az egyszerű többséggel elfogadott szervezeti és működési szabályzat útján a 29. § (1) bekezdése kijátszható. Bármely értelmezés helyes, a közös bennük, hogy egyik sem helyénvaló. Ez az ellentmondás ismét csak arra utal, hogy a törvényjavaslat részlete iben nem átgondolt és nem koherens. Ellentmondásos a megfogalmazása a 21. § rendelkezéseinek is. A javaslat valamennyi tulajdonostárs hozzájárulását kívánja meg a tervezett építkezéshez, de az alapító okirat szerint a közös tulajdonrészt érinti. Ennek a fo galomnak a használata nem szerencsés, mivel igen tág
